Szabo_Zsolt blogja

Szabó Zsolt - ...amíg nem látnálak...

 Merőben más ha ajkadhoz érek!
 Homokba tördelt, vízhatlan edények...

 Egy tiszavirág homlokán lapul meg az élet,
 Mond, tegnap rendesen megetted az ebédet?!

 Monoton csigavér, bújik az avarban,
 S a következő 10 percben, megkérem kezedet, halkan...

 Megkérem, hogy üss, de ne gyengén, mint a héten!
 Talán senki sem látja meg, hogy Engem, egy állatot kínzol éppen.

 Végül, arcom megpihen e rózsaszín tenyérben,
 8 napon belül gyógyulok, ha a szemedben vonásaim nézem...

Szabó Zsolt: Éjjeli memento

 Komoran, csöndbe burkolt, hideg szavak előttem.
 Kávéd, halványan langyos,
 Csókod vágytól teli, s forró.
 Már csak a könny hiányzik tegnapról...

 Évszakosan megyünk előre,
 Ahogy a ruhatárunk is változik!
 Mi viszont megmaradunk...
 Egymásnak!

 Farkas volnék tán, de nem az magányos fajta.
 Bátran vetem bele magam az újba,
 Hisz így ismertelek meg téged is 'darling'!

 A szőnyegen ülve magam elé révedek,
 Beismerem tévedésem.
 Közben, arcodat megvilágítja a Hold.

 Bort töltenél, de kezem a pohárra teszem,
 Ez viszont látom nem zavar.
 Fut a tannin bőrömön.
 Hamvas melleden, vörös arany.

Játékod - Én

Lustán vánszorgó árnyék a falon
Véres öltönyöm a karfán,
Mellkasomon vágás,
S, szívem nincs helyén.

Utoljára tegnap láttam
Kezedben volt.
A jobban...
Másikban a lelkem pihent.

Ott szemtől szemben.
Most fölülről látom az egészet.
Hisz nem létezem már.
A testem is csak "enyészet".

/Szabó Zsolt/

A kezdet

Dögszag csapjam meg orrom a sötét szobába lépve,
Nyomasztó érzés a mellkasomon
Kapkodva veszem a levegőt
Ennyire még nem akartam a fényt !
De ahogy megkapom, elmosolyodom.
Ez a látvány !
Alvadt vérben a selymes részeid
Mellettük a fűrész...
Eszembe jutnak, pár napos tetteim.

***
Ahogy ott ültél a széken meztelenül, tested leláncolva, mégse féltél!
Mellednek szegeztem a pengét,
-Körtét eszünk ma éjjel !
Ez volt az a gúnyos vigyor, 
Tőlem - Neked!

***

A huszadik percben  hányinger kerülgetett,
A tükörbe néztem és Téged láttalak.
-Talán sírsz? - kérdeztem.
Válaszod egy pillantás volt, miben megvetés lehetett.

***

Gyorsan végezni akartam...
Méregtől átitatott gondolataim, megvalósulni látszottak.
S harmincöt döfésig jutottak...
De várjunk...
Ki vagyok Én?
A pengét elmosom és elteszem.
Lélektelen tested lelököm a földre és némán leülök a vörös tócsába.
Gondolkodtam...
Talán még bor is volt az asztalon,
De csak a fűrészre emlékszem, rozsdás volt és életlen.
Végül kimentem az ajtón, és elhalványult minden.
A hűtő mellett ébredtem fel, mibe...
...téged raklak.
  Így örökre velem lehetsz!

/Szabó Zsolt/ 

A toll másik végén! 

Ma angyal vagyok,
Holnap könnycsepp a szemedben.
Most Álomra hajtom fejem,
Múltbéli Szerelmem.

A jelennek kell éltetni,
Mert az megfogható.
A jövő az,
ami csak homályosan látható.

Ha tudsz,
Maradj mindig ilyen vidám!
De soha többé
Ne gondolj Rám, mert...

Búcsúzom végleg Tőled,
Vár egy másik érzés.
Ő lesz az Igazi,
Ez már, nem is kérdés!

/Szabó Zsolt/