Szabo_Zsolt blogja

'Márványhunyor'

Tél elején tekintve a rügyre
Mely mosolyként buggyan ölébe kedvesen,
Fáradt a teste, de lelke ragyogása
Hozzá nem hasonlít se más, se múlt
Selyembe öltözik, lepkének készül
Markomban tartanám, de szabadnak született
Elengedni kell, kell itt, kell a pillanat
Arcára félbemenő hunyort szakaszt
De ott látod, mögötte
Mély az érzés
Szunnyad a ciprus
Gyökere gázló
Hontalan az érzés
Társra találó
Márványos tekintet
Szülinapra kiváló!

/Szabó Zsolt/

-NÓRA-

Nem megbánni, hozzábújni...
Óvatosan lángra gyúlni...
Ráébredni, csókot lopni...
A karjaiban megnyugodni...

/Szabó Zsolt/

...

Csókok és ölelések
Amikről csak álmodni mertem

Hangok és mosolyok
Amelyek megnyugtatták lelkem

Eltűnni látszanak...

Talán csak Én látom így...

Remélem holnap újra jelentkezik...(Ő)

S nem kell feltennem, azt az egy kérdést, szívemből kiragadva:
- Mond, vajon lesz alkalmam látni még valaha?


/Szabó Zsolt/

Bolyongó lelkek

Kérlek Téged, Barát és Idegen
Gyújts egy gyertyát Értünk!

Pár pillanat az életedből,
Nekünk az Örök fényünk!

Érzem ahogy megtaláljuk
A Paradicsomot, mint újbóli kezdetet!

Vezess minket gyertya lángja
Mutasd meg az utat és nyisd meg az Eget!

/Szabó Zsolt/

Megjegyzés: ...egy mécsest gyújtsunk azokért a lelkekért kikre már nem emlékeznek, s bolyongva keresik a fényt, hogy megnyugvásra leljenek. Nyissuk meg a lehetőséget számukra és engedjük át őket szeretettel.

Lelkem Érintése

Szememben látnod kell a boldogságot
Mikor itt vagy mellettem,
Annál nagyobb kincs nem létezik
Fog hát meg két, elgyötört kezem.

Lásd meg bennük, a múltat és jelent
Azt a meleget, amivel még gyermekként ringattam lelked.
Ha lehet, ne engedd el sose!
Te a lányom, s Én az Édesanyád maradok, Örökre.

/Szabó Zsolt/

Megjegyzés: Eme művem, egy kedves Hölgynek és lányának íródott, önzetlen szeretetből. :)