Radaszsuzsanna blogja

Eljött a hétfő

nagy sokára,

s átdöcögtem a

klinikára.

Adatok egyeztetve

a gép beélezve.

A vizsgálat

pokolina fájt.

Miért kell összenyomni

azt ami hibás?

Jajgatás hagyta

el a szám pedig

ez nem jellemző rám.

Némán szültem

3 gyermeket, de

az idő felettem

is eljár………

Végül agyam

rendet vág

összeszorítottam

a szám s

csöndben tűrtem

a megpróbáltatást.

Minden lassan

véget ért, de hideg

zuhanyként ért

a hír, hogy  csak

szerdán kapom

meg az eredményt……….

Időpontom van

Soron kívül ketyeg

Az óra. Tik-tak,

Tik-tak a hétfő

Még olyan messze

Van. A beutalón

Piros betűvel

Ott a felírat

Sürgős eset

Vagyok, s gyors

Kivizsgálást

Követel az állapotom

Köszönettel aláírás

Az orvosom.

Tik-tak, tik-tak

A percek ilyenkor

Oly lassan telnek

Fáj, zsibbad,

Remegek

Ilyen fajták

A tünetek.

Már az utcán

IS jelentkeznek,

Vizet veszek s egy

Boltba bemegyek

Kényelmes székre

Ülhetek s magam

Összeszedhetem.

Ezúton is hálás

Köszönetem!

Az agyam serceg,

Mint egy régi

Lemez egyszer

Volt már hasonló

Velem. Vizsgálatok

Egész sora, biopszia

S operáció akkor

Jó vége lett….

Most is

Így kell lennie,

Hiszen akiket

Szerethetek nem

Szenvedhetnek!

Tik-tak, tik-tak

Ez még nem

Lehet a The End

Felírat!

Kertek alatt nyulacska sírdogál, párját hiába keresi. A magány újra árnyát vetíti szomorú szívére. Reménye az újra kezdésre egyre halványabb, már csak a csodára várhat. S szíve minden melegében ez lüktet. Nem még nem múlhat, el minden kell, hogy legyen ennek az egésznek valami értelme. A sírdogáló nyulacska az égre emeli, tekintetét s arra kéri teremtőjét tegyen csodát, s a poén kedvéért adja vissza élete végéig az ő Feketéjét!
Hiszen ez a húsvét üzenete, nincs halottnak hitt ügy! Csak reményvesztett ember! Vannak csodák, csak hinni és tenni kell értük, s akkor Isten is segít nekünk ebben! A természet is most ébred a tél után s hirdeti, hogy itt az új kezdet. Pedig mindig azt hiszed, sosem jön el. Aztán minden megérkezik, amikor itt az ideje csak kérned kell. Emlékszem egyszer gyermekkoromban kértem Istentől egy uszkár kutyust és, hogy Édesapám műtétje sikerüljön. Az operáció sikerült, de a kutyus nem érkezett meg. Aztán sok év telt el és Édesapám meghalt, és ebben az évben megérkezett a kutyus őt is veszteség érte a gazdája halt meg. Haza vittem, Ő lett a karácsonyi meglepetés. Nagyon sok szép élményt kaptunk tőle, s remélem Ő is gazdagodott nálunk. Végül úgy alakult, hogy el kellett engednünk, mert volt egy házaspár, akiknek nagyon nagy szüksége volt erre a csodálatos szeretett kis szőr gombócra, s adott nekik új csodát. S tanította meg nekünk, hogy néha el kell engednünk akit, szeretünk, mert lehet, hogy másnak nagyobb szüksége van rá, mint nekünk, s ezáltal mi is többek leszünk, mert jót tenni másokkal lelket melengető és nemesítő dolog. S bízhatunk benne, hogy amikor nehéz az életünk kapunk valakit, aki át segít rajta minket, még akkor is, ha nem marad sokáig, és végül csak könnyeket hagy maga után. Az idő gyógyhatása átformál majd mindent, s végül érezni fogjuk a hálát is, az Isten iránt, s az útitárs iránt is egyaránt.

Áldás szállt otthonunkra, mint az első hó puha takaróként békés szeretet, s ragyogó tekinteteket, melegséget, finom ételeket hozott nekünk az ünnep. Megállt az idő eme pár napra. Akkor hullott csak könnycsepp, ha a gondolatunk a távollévőkhöz röppent. Szeretet és nevetés uralta a házat a boldogság angyala megölelt mindnyájunkat.

A karácsonyi vásáron valaki úgy köszönt el, hogy áldott, békés ünnepeket kívánok. Eltűnődtem, milyen régen hallottam ezt. Általában Kellemes ünnepeket, vagy amit én is mondani szoktam Boldog Karácsonyt kívánunk egymásnak. Most valahogy megragadt a kívánság nem mondtam senkinek, de ott lapult bennem haza vittem és megmaradt. Nem volt bennem nagyon a karácsonyi vásárlás láza, ajándékokat is csak 2 napig vadásztam és nem volt sok tervezgetés Kinek mi lapuljon a fa alatt. Mégis szeretet volt benne, s örömöt is szerzett. Minden elkészült időben, s békében egy hangos szó nem hagyta el a szánkat csak a nevetés volt hangos és jó sok. Jól éreztük magunkat egymás társaságában és valahogy az idő is megállt nem szállt olyan gyorsan, mint általában amikor jó.

Idén úgy alakult, hogy hozzánk jöttek a családtagok és mindenkire ráragadt ez az áldott hangulat s remélem, ez sokáig megmarad, s bevonul az emlékezetes karácsonyok sorába. Jó lenne, ha ez az áldás a házunk felett itt maradna.

Ámor nyáron
fent ül a fákon
fiúkat, lányokat
párba rendez
nyílával sebeket ejtve
a sebzett szívekben
szerelem ég,
melyet Ámor ejt
nyáron fákon ülve.

Ámor vajon miért csak nyáron találja el a szívünket? Ámor talán félig medve és téli álmot alszik? Pedig lenne dolga télen is. Szerintem. Kedvenc filmemben a főszereplök egy New York-i áruházban a karácsonyi vásárlási láz közepén találnak egymásra. Milyen szép romantikus történet a Szerelem a végzetenről beszélek (nézzétek meg). Itthon is sikerülne ez? Előfordult már valakivel? Nagy kabátban, sapkában, sálban, kesztyűben ismerte meg élete szerelmét? Talán egy áruházban, egy szabadtéri vásárban kezében forraltborral? Miért nem elég nekünk, hogy látjuk a szemét, kedves arcát a másiknak, bízva abban, hogy a nagy kabát egy érző szívet takar. A takarás lenne az oka, nem jön át a ragyogás, a lélek melege? Apropó meleg, ezért lehet az, hogy a napos helyeken élő emberek mindig nevetnek és szeretnek? Pongó-pongo szigetén is 3 kincs van "a tenger, a napfény és a szerelem!!!"(Kincs ami nincs) Ezért nincs is nagykabátjuk! Beugrott a filmben is nyitva van a kabátjuk, ez az tessék nyitni, legyen mindig lehúzva a cippzár, ha bemész a boltba hátha? Bár azért vigyázz, ne legyen belőle nátha!! Az sem kizárt, hogy Ámor télen azért nem ül a fákon, mert oda fagyna?! Igaz, ha megnézzük Ő sem viszi túlzásba a ruházkodást, van rajta valami lenge lepel és a nyíla. Ennyi!!! Se kesztyű, se sapka, se sál, se  kabát.... Valószínüleg a rétegek takarásában nem tudná használni a nyílát....... A stylistjának lenne vele dolga, hogy oldja meg a szárny kérdést. Szárny, szárny.. lehet télen Ámor nem tud repülni? Szárnya szegett lesz? Nem kap felszállási engedélyt és gyalog azért mégsem járhat mezítláb kerülgetve a pocsólyákat, a  sarat és néha a fejére hullana egy hó kupac. Vagy követi a vándor madarakat és elhúzz velük délre, mert nem bírja a hideget? Minket jól itt hagyva, bírjátok ki ezt a pár hónapot, majd visszajövök, ha süt a nap. Üdv. Ámor, utóirat: addig járjatok boltba, várjátok a télapót, a karácsonyt, a báli szezont, a farsangot, a busó járást, a napot és mindig hadjatok egy kis rést a kabáton hátha, mert itt hagyom nektek a reményt.