Sárospatak

Sárospatak, a szülő városom,

 Már az őskorban is lakott volt.

 Alaptolma, kezében volt a hatalom,

 Aki Ketel vezér fia volt.

 Városi kiváltságokat adott Imre király,

A középkorban kereskedelmi állomás.

I. Endre építtette a pataki várat,

Itt született II. Endre király híres lánya.

Szent Erzsébet, a szegények gyámolítója,

Kit az utókor pálmaággal ábrázol, s korsóval,

Hogy ne büntessék, titkon jótékonykodott.

S kötényében ellenőrzéskor az étel rózsává változott.

Zsigmondtól szabad királyi város rangot kapott,

Mátyás királytól pedig vásártartási jogot.

Egy város iskola nélkül nem neves:

A református kollégiumnak ország szerte híre lett.

Itt élt, s tanított a haladó szellemű Comenius,

Büszke vagyok, hogy hol én tanultam, ő ott tanított.

Főiskola is épült, névadója ki más volna, 

Mint a város egykori világhíres professzora.

És itt áll  a vár, a gyönyörű Rákóczi vár!

Több nemesi család otthona volt már,

Birtokolta egykor a nemes Dobó család.

Balassi Bálint itt vette el Dobó Krisztinát.

Éltek itt a Lorántffiak, majd a Rákócziak.

I. Rákóczi Györgynek erdélyi fejedelemséget itt adtak.

És jött a Rákóczi szabadságharc, mikor is a várban

Hol labancok, hol kurucok uralkodtak.

Az utolsó kuruc országgyűlést itt tartották,

Megilletődöm a történelem jelenlététől

A sub rosában, melynek intarziás ajtaját,

Jó pár éve nagy gonddal restaurálta az apám.

Patak szabadlelkű lakói  harcoltak

A negyvennyolcas  szabadság harcban.

Őseiknek forró vére megmaradt az utódokban,

Így ötvenhatban sem hallgattak megbújva.

Mezővárosként igazgatták mindaddig,

Míg e rang országosan el nem tűnt.

Helyette a titulusa nagyközséggé lett,

Majd ötven hatig járási székhely.

Sárospatak hatvan nyolctól újra város,

S kezdettől napjainkig rangos iskola város.

Oly sok híres író, költő fordult meg már benne,

S lakott is ott évekig, hírét öregbítve.

A városban minden vallás helyet kap,

Templomai műemlékek, van kultúrpalota.

A nagykönyvtárban sok sok kincset őriznek,

Makovec, az építész város képet frissített.

Mai napig békésen megbújik a Zemplénben,

Átöleli őt a Bodrog, mint a Duna Pestet,

Hőforrása gyógyítja, és kikapcsolja lakóit,

Tengerszeme sok túristát elcsábít.

Ha történelmet, s kisvárosi idillt akarsz,

Látogass el Patakra gyorsan, hamar!

A zempléni napokon boldog leszel nagyon,

Ha fennkölt, finom kultúrára szomjazol.