Köztesek

"Távol álljon tőlem, hogy más malmára hajtsam a vizet." Azonban feltűnt ,hogy a poet oldaláról kezdenek kikopni az emberek, s egyre kevesebb az olyan vers, ami igazán jól meg van írva.Bár Rozella felhasználó többszöri vitánk után letiltott,  most arra "vetemedem" , hogy méltassam őt.

Nem akarok politizálni, de a társadalmat jelentősen befolyásolja illetve meghatározza, hogy milyen a kultúrális berendezkedése. Bizonyos versek, amikre érdemes lenne odafigyelni, érdemtelenül kevésre vannak becsülve. József Attila korát éljük újra. Az ide-oda húzás okán, s az ebből fakadó előítéletek miatt, nem az a fő szempont, mint egyes felfelé fejlődő társadalmakban, hogy azt veszik alapul ki miben tehetséges és ehhez mérten értékelik, hanem azt nézik, hogy ki hova húz. Természetesen ez nem spanyolviasz, s nem új keletű, sokkalinkább egyre erősödő és egyszerre stagnáló motívum, ami hosszú távon egy társadalom teljes szellemi leépüléséhez vezet. Fontosnak láttam megemlíteni, hogy Magyarország sosem járt élen a tehetségek megbecsülésében,s ez sajnos jócskán mutatja,egyre fogyó társadalmunkat. Rozella az utóbbi időkben alaposan mellőzve van hozzászólásokat illetően, pedig az egyik legkiemelkedőbb költő/író.
Nem bánom, hogyha ez a rövid, tömör odamondásom egyesekből majd ellenérzést vált ki. A célom az, hogy ne negatív irányba fejlődjünk vissza, hanem találjuk meg a hétköznapokban azokat a momentumokat, amikre építhetünk.

Majd egyszer csak odaérek

/A nőkről általában/

“Köszönet a nőknek.
Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert ostoba és jó voltál. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked, mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És köszönet neked, mert jó voltál, mint az állatok. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején. Köszönet a nőknek, köszönet.”

Szer-el(e)m-ed

képzelet által
marcangol halálra
én őrülök bele
ne tedd!

Beteggé tettél,s nem tehettem róla."Kámfort"hintettél a szép szóra és azzal odáztad el,mi a legfontosabb: más jóságát kémleled,szorítkozol rá,elengedni nem tudnád vétkezés nélkül.