MIKROBI57 blogja

Ha nem teszünk meg mindent egy álomért,

Bár rólunk szól, velünk történik, álmodjuk, de véget ér.

Ha nem teszünk meg mindent egy barátért

Hallgatunk, mikor szólhatnánk, mondd, miért?

Ha egy kérdésre csak a csend a felelet

jól teszed, ha elmégy, ha ez kell neked.

Ha nem állsz ki egy védtelen, vagy egy barát miatt,

a barátságod csak látszat volt,

becsaptál mást is, nem csak önmagad.

 Ha majd egyszer nosztalgiával gondolsz a múltra

Vedd elő a legszebb álmod és álmodd újra.

Az IDŐ sodrásában volt egy levél

Benne - remény, egy távoli üzenet,

A sok millió közt csillant egyet,

Aztán - örökre elveszett.

Ne élj hiába

A gondolatommal a szívekbe karcolok

gyűlölnek is, szeretnek is, nem nagy dolog,

De ha utam végén megállva magamtól kérdeném,

Mondd, kiért, miért éltem én e Földtekén?

 Eleget tettél és önzetlenül segítettél?

Hittél, amikor kellet és őszintén szerettél?

Tartalmasan éltél, gyengéket, jókat védtél?

És ha erre kint és bent, csak csend a felelet,

Nem éltél, csak léteztél- és -mindenki elfeled.

 Utolsó gondolatommal majd a semmibe karcolok.

Mi marad majd utánam, ha meghalok?

Az évek szállnak, nőnek az árnyak.

Az örök éjszaka sötétje kúszik utánad.

 Nem, nem, ennél több kell nekem!

Még van, még van időm, még Élhetek!

A gondolatommal most a Világba karcolok,

Minden rosszal, gonosszal szembeszállok - és harcolok!

Kedves Édesanyám, boldog szülinapot!

Köszönjük, hogy testvéremmel minket felneveltél,

Köszönünk minden szeretetet, köszönünk, minden vidám napot

Még azt a fájdalmat is, amit az élet néha nékünk adott.

Köszönjük a sok történetet,

Amely a Te múltad volt, elmesélted és így a miénk lehet.

Köszönjük, hogy általad jöttünk e csodás világra

Ma néked nyílik a Föld minden virága.

Kívánjuk, akarjuk, hogy a Sors legyen kegyes,

Adjon még együtt, nekünk, sok-sok boldog napot,

Drága Édesanyám, BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!

Búcsú a virágoktól

Egy magaslat tetején állok

Zúgó szél dudál fülembe

Alattam rétek, fák, nádasok

Zizegnek, fürödnek az őszi napfényben.

Élnek még a füvek, virágok,

Lehulló sokszínű levelek alatt,

Eljön haláluk nemsokára

Tán siratják a tüzes nyarat

Tán emlékeznek a régi verőfényre

Nyáron nem zörgött a haraszt

Ősszel a nap bearanyozza a tájat

Többé ők már nem látják a tavaszt.