MIKROBI57 blogja

Most a nyuszi is csak halkan settenkedik,
Maszkot hord és nem hetvenkedik.
Furcsa tavasz köszöntött ránk,
Féltjük a nagyit és a nagyapát.
Romboltuk a természetet, kihasználtuk a Földet,
Ha most megússzuk, tán nem szennyezzük többet.
Halálos tavaszon veszélyes a lét,
Pedig az ég tiszta, tiszta kék.

Búcsú a Holt Költők Titkos társaságától

Álmodtam egy céhet magamnak
Hol jó barátok vannak- és maradnak,
Maradnak egymásnak, a jóban és a bajban
És nem örök-haragban.
Látom, ez csak naiv ábránd volt,
Nem táncolhat együtt - élő és holt.
„Kapitány, Kapitányom ”– hova lett az ászunk!
Elment? - mert egymásra nem vigyáztunk.
Barátaim elfogytak, vitték magukkal játékos kedvem
Mert az idők során őket annyira megszerettem.
Nem tudom, bánni fogom e tettem,
De úgy érzem, köztetek- most - magányos lettem.
Elindulok, továbblépek, keresgélek,
Szakadt húrt javítok, - mert éhezik most a Lélek
Keresem, ami volt, és ami lesz még:
Tisztelet, Vidámság, Becsület, Barátság,

Kapitányom , LÖKÖTT- szívből köszönök mindent!
Itt -TAK, ott -MOT,- nem filózok én már azon,
HESTRA, kérlek, a puskaport - tartsd szárazon!
Mikrobi57

Ajánlom e sorokat a Holt Költők Társaságától 6 hónap alatt kirúgott barátaimnak

Ha nem teszünk meg mindent egy álomért,

Bár rólunk szól, velünk történik, álmodjuk, de véget ér.

Ha nem teszünk meg mindent egy barátért

Hallgatunk, mikor szólhatnánk, mondd, miért?

Ha egy kérdésre csak a csend a felelet

jól teszed, ha elmégy, ha ez kell neked.

Ha nem állsz ki egy védtelen, vagy egy barát miatt,

a barátságod csak látszat volt,

becsaptál mást is, nem csak önmagad.

 Ha majd egyszer nosztalgiával gondolsz a múltra

Vedd elő a legszebb álmod és álmodd újra.

Az IDŐ sodrásában volt egy levél

Benne - remény, egy távoli üzenet,

A sok millió közt csillant egyet,

Aztán - örökre elveszett.

Ne élj hiába

A gondolatommal a szívekbe karcolok

gyűlölnek is, szeretnek is, nem nagy dolog,

De ha utam végén megállva magamtól kérdeném,

Mondd, kiért, miért éltem én e Földtekén?

 Eleget tettél és önzetlenül segítettél?

Hittél, amikor kellet és őszintén szerettél?

Tartalmasan éltél, gyengéket, jókat védtél?

És ha erre kint és bent, csak csend a felelet,

Nem éltél, csak léteztél- és -mindenki elfeled.

 Utolsó gondolatommal majd a semmibe karcolok.

Mi marad majd utánam, ha meghalok?

Az évek szállnak, nőnek az árnyak.

Az örök éjszaka sötétje kúszik utánad.

 Nem, nem, ennél több kell nekem!

Még van, még van időm, még Élhetek!

A gondolatommal most a Világba karcolok,

Minden rosszal, gonosszal szembeszállok - és harcolok!