Március

Szilárdan áll még a hó a hegyen:

De tudom, a fény lassan

 

Csíkokat váj fehér szívében,

S akár a mirtusz vízcseppjei

A meredélyek nyomán

Fölfakad a könnypatak.

 

Szirénhangú szellők szólnak:

Fekete álarc, hideg szemfedő

Miatt hullattad szirmodat,

De tudom, a rideg lányok

Megenyhülnek egyszer,

S felgyúl a vágy a puha mohán.

 

Szerelmet álmodnak hullamerevségbe,

Mitől felpezsdül újra

És átüt ajkaikon a vér.

S tiszta érv diktálta szívütem,

Mint átizzott parázs,

Formába égeti a testetlen vágyódást.

(2004)