2021 Új Tavasz
SzerelemSárga virágok
- a Mester és Margarita találkozásához
*
Szüremlő zajtól bezárom az ajtóm,
sárga virágok a fagyrágott
ablakon, sárga virágok a napon,
virágok, sárgák: a melankóliám gúnyolják.
Ha szemem-arcomba nézel, mit látsz? -
mondod, csúnyák ezek a virágok,
arcom foszló, szemem töröttjén ki se látok,
udvarolsz. Csúnyák a virágok.
Hervadt, fakó-sárga virágok a kezemben.
Sárga, fakó-hervadt virágok a szememben.
Fakó sárga-sápadt virágok az arcomon.
Mondod: csúnyák ezek a virágok, nyújtsd a kezed,
dobd el őket, veled megyek.
Én csak leteszem őket az út szélére, hallgatok.
Mintha apám lennél, a karodba csimpaszkodok.
Száradt sárga kóróim elzizegnek a széllel,
s együtt megyünk tovább, együtt, az éjben.
(2007)
Álmodom, a Nap
Álmodom a Nap
Festett rőt szárnyait.
Illúzióm, a Hold
Tereli állatit.
Álmodom, a Nap
Egyszer nem lesz kifestve
Fényétől arcom
Lesz az istenteste.
Álmodom? vagy másnak álma
szívem, bábbagubódzott lélek?
Játszom? vagy velem játszanak
S hűséges rabnőként élek?
Hányszor adtam esélyt, hogy légy?!
Csaló, kinek ígéretszava
A felelőtlen hitegetést bizonyítja!
Ha lelopod is a Napot, mit ér?
Olvadt cukorholddal mit érek?
Ha amiknek élni kellett volna, elégtek…
(2019)
Ölelésben
Ha bűn fészke volna is szíved,
Fiókája volnék, tátogó madár.
Ha döghúsomra váró keselyű is,
Szerelmesen marnám a szád.
Ha maga az ördög volnál, jégbe fagyva,
Virágot karcolnék az ablakodba,
És a pokol lángja, ha sírig emésztne,
Akkor is új hasábot vetnék a tűzre.
Ha varázslat volnál, én volnék a galamb:
Két hókuszpókusz között felreppen ő.
És ha te volnál a szigorú matematika,
Nádpálca volnék, a körmössel büntető.
De volnál egyszer hajnalpír!
Szétbontanám az összes színt,
És minden morálom örökre megbukna.
Dőlne a vezér. S az érvek nyomukba.
S az évek csigalépcsőjén
Kitekeredne a DNS-spirál.
Mindaz, mit magadnak teremtettél,
Csak a szívem volna, s mit neked szán.
S mindazon mostoha sors,
Mit megírtak nekünk, kőbe vésve;
Csak elhúzna, mint a hetes gyors.
Csak mi maradnánk, ölelésbe'.
(2018)
Ikrek
Álmodó lángvirágok:
A szerelem túlnő az emberen.
Táncoló jégvirágok:
Az ember túlnő a szerelmen.
Mi önmagunk ikrei vagyunk.
És mégis kevesek önmagunknak.
(2017)