LenaMagdolna blogja

Vihar előtti csend 


Nagy csend lett mindenütt. Tekintetem az égboltra figyel,
S mint a világ, visszafogom lélegzetem . Furcsa állapot .
Levegőtlenségben látni , köröttem , sok apró fénypont , kőrözve járja fényköreit .
Hallgatom halkan a csendet. A fák , hegyek , mozdulatlanul ülnek .
Fekete fátyol felhők között , egy kis madár , szárnyai , sietve csapkodnak .


Csend, néma csend lett , a természet termeiben,
Hol nemrégiben , a zöldellő lombok közt , madár , boldogan dalolt,
De most, megbújik. Suttogva beszél erdő , rét, benne az élet is .
Mi ez a nagy csend ? Ők , találgatják , de nincs rá magyarázat .
Vad vihar, várakozik még . Fekete felhőknek , ijesztő már színük .
Fűszálak, virágok , ijedten összebújva borzongnak. 
Felettük, felhők gyülekeznek iszonyú gyorsan . Szél , megvadultan , visítva suhant át mezőkön.
Fák , fájdalmasan , nyögve hajladoznak ereje alatt , majd villámlás
Cikázik szélben . A rohanó patakkal , eszeveszetten fut minden .
Vihar , világra , vad haragját zúdítja . Ég a tűz .
Villámlás , ahogy lecsap nagy erővel , szemek fényüket veszítették. 
Halál hidege , hajlékony fák törzsén , végigsimul még ,
Őket , öntelten , örömmel még tovább kínozza . Most ő az úr , kinek semmi nem elég .Vihar , ilyen !
Jön , az igazi vad vihar , az igazi vad szél , melynek ereje alatt fák, büszkén ropognak . A Föld remeg már ,
Amikor kihasad fellegekből a tüzes tűzvillám . Virágok , lapulnak földre elkeseredve,
Mert felettük vihar jár ordítva,tüzes lóháton , tüzes patkója , közéjük túr .
Kétségbeesve kapaszkodnak karjaikkal , sírva a földbe . Kiszakad gyökerestől zöme. 
Vihar után , haldokló virágok, fák hevernek a halotti csendben . Ez , annyira kegyetlen .
Vész , mikor elvonul ,ismét elődugja fejét az élet. Elhulltak helyén , új élet nő , s égbolton , újra ragyog a nap .


Vihar ellen , semmit nem tehetsz , de ne vezéreljen bosszú, csak jó szándék,
S mint a viharos égbolton felhő , úgy gyűlölet , mégse simuljon homlokokon.
Szeress minden embert , mint egy testvért , lásd meg önmagad állatban , virágban. Az élet , nagy érték .
Köröttünk , dúlnak harcok , feszültségtől ember őrültebb , 
Tudatlanság táncol az idegeiken ,
S mert e generáció , még nem evezett e vizeken , nem érti , dúl- fúl.
A Vihar , fejét csóválva , szomorúan nékik int,
S pironkodni próbál. 


2017. július 26.