LenaMagdolna blogja

Volt egyszer egy fiú és egy lány.
Mindegyik külön utakon járt éveken keresztül,élték saját kis életüket. 
Egy napon össze találkoztak.
Fiú beleszeretett a lány szemébe,mosolyába.Lány is megszerette őt nagyon az első látásra.Nagyon boldogok voltak egymástól,egymás mellett.
Emberek többsége örült szerelmüknek,hiszen látták,mind ez őszinte.
Egy napon a lányt megkeresték olyanok,akik nem örültek kettejük boldogságának,szerelmének,mert ők mind boldogtalanok voltak.
Lány arcára fájó könnyeket,szívében fájdalmakat varázsoltak .
Fiú erről semmit nem tudott. Lány nem mondott el erről neki semmit,mert fiú anyja így kívánta ezt. 
Hallgatott sokáig,tűrte a fájdalmakat,amiket okoztak neki mások.
Amikor találkoztak ,a lány mégis boldog volt,hogy a fiúval lehet,szeretheti őt,de szívében ott élt a fájdalom.

Egy napon a lány kezdett a fájdalmaktól fáradni,egyre kevesebbet mosolygott,szemei szomorúak voltak,sokszor könnybe borultak,ha fiúra nézett.
Fiú észre vette,valami nincs rendben a lánnyal.
Azt hitte a lány már nem szereti őt,azért a változás.Gondolta,van valaki más.
Fiút bántotta a lány változása,így ő is megváltozott.
Lány megtudta,még nagyobb fájdalom lett szívében,lelkében. Fiú tagadott mindent,de attól még minden igaz volt.
Igy összetörve elvonult a külvilágtól, némán sírt sötét szobájában csendben,egyedül, távol mindenkitől,napokon,heteken,hónapokon keresztül.
Fiú felhívta telefonon naponta többször is,de a lány nem akarta felvenni a telefont. Nem akarta,hogy hallja hangján,hogy sír.Azt akarta,ő boldog legyen,neki ne fájjon lelke,mint neki.

Egy napon nem bírta tovább.Akarta hallani a fiú hangját. Fogadta hívását. Vissza szorítva sírást,könnyei potyogtak mégis,csak ennyit mondott :
- Bocsánatot kérek,de nem tudok beszélni! Nem tudtam fogadni hívásodat. Beteg vagyok.Valami Vírus elkapott,lázas ,náthás,vagyok,alig kapok levegőt.Látod mit tett ez a ronda Vírus velem? Kiütött a ronda,de most ,pihenek,beteg vagyok.Holnap majd beszélünk tovább.Addig vigyázz magadra nagyon. Szép napjaid legyenek.Szeretlek nagyon.
- Nagyon szeretlek.
Válaszolta a fiú is a lánynak,majd folytatta tovább: 
- Imádlak. Tudod? Borzasztóan hiányzol.Nem bírom ki nélküled.Szeretlek nagyon.
Lány csendben hallgatta Szerelme szavait, könnyei némán folytak végig arcán,majd néma csend lett, kinyomta a telefont.Ekkor már zokogott,mert közben szíve nagyon fájt.

Másnap sokszor felhívta a lányt,de hiába. Napokon keresztül csak hívta. Telefon teli volt nem fogadott hívásokkal.Sokszor,több alkalommal történt meg mind ez.
Egy napon a lány nem bírta már tovább .Összeszedte magát,könnyeit visszafogva,fiúnak elmondott mindent,de ő nem hitt a lánynak.
Kételkedett szavaiban,bántotta szavaival,ő is a lányt,majd kiabált vele mindig,minden alkalommal.
Szegény lány lelke ettől még jobban összetört,szíve még jobban nagyon fájt.
Találkoztak mindig,de a lány nem volt vidám,nem tudott semminek úgy örülni,mint előtte,pedig szereti a fiút nagyon.
Fiú ezt megelégelte,majd lány fele fordulva kiabálta:
- Ez nekem így nem jó,szakítsunk. Ennek így nincs semmi értelme.Nem bírom tovább.Nekem ebből elég volt.Nagyon szeretlek,de hiába a szerelem,ha szenvedünk mind ketten.Én így még nem voltam,nem tudom mindig kezelni ezt az egészet. Számomra minden új,mit érzek.

Élte tovább életét,de szakítani még sem akart,mert szereti ő is a lányt. Kiabált vele mégis tovább.
Lányban gyűltek a sérelmek,fájdalmak,de már ő is fájdalmakat okozott neki,akit nagyon szeretet.
Ekkor már a lány mondta a fiúnak:
- Szüneteltessünk picit. Pihennünk kellene.
Pedig ő valójában ezt nem akarta,de érzete,ez így nem jó egyiküknek sem,hiába szeretik egymást nagyon.
Fiú ledöbbenve lány fele fordult:
- Szüneteltessünk? Te akkor nem szeretsz engem,ha szüneteltetni akarsz.
Mi az,hogy szüneteltessünk? Hogy képzelted ezt?
Lány némán állt Szerelme előtt,miközben szíve sírt,mit ő nem láthatott. Közben szomorúan nézte Szerelme szép szemeit,s csak állt ,menni sem tudott tovább.
Fiú panaszkodott mindenkinek a lányról,mert nem értette mi történt azzal,akit ő nagyon szeret. Míg a lány a nagy lelki fájdalmaktól szenvedett.

Sok idő telt el így,míg egy napon a fiú a lány elé állt,majd azt mondta neki:
- Igazad volt. Bebizonyosodott igaz volt minden,amit elmondtál nekem.Volt egy beszélgetésem valakivel.Abban a valakiben én most nagyon nagyot csalódtam.
Lányban ekkorra már fájdalmak ott élnek tovább,de jöttek hozzá még több más által okozott fájdalmak,csalódásokból okozott fájdalmak, a fiú ismeretségéből. Irigyek,féltékenyek ,mert ők boldogtalanok,így nem bírják elviselni azt,hogy két ember őszintén szeretik egymást,valamivel mindig ártani akartak tovább.
A lány tűr,mert szerelme valós,igaz,még ha szíve,lelke nagyon fáj,akkor is.
Míg szíve dobog,úgy gondolja,állja a próbát.Az igaz Szerelem ilyen,szinte mindent kibír.Vannak,akiknek ez túl nyájas,nem hisznek benne,mert ők mind érzelem szegény,valójában önmaguk hibái miatt boldogtalan emberek. Attól még létezik. A sors nem mindenkit ajándékoz meg igaz szerelemmel,de akit megajándékoz,őket is csak egyetlen egyszer.
Akik pedig részesei lehetnek az igaz szerelemnek,sokszor nem értékelik,nem becsülik meg eléggé,esetleg visszaélnek vele.

Fiú értékeli,megbecsüli,nem él vissza a lány szerelmével. Ő is őszintén,szívből imádja a lányt.Szerelmük őszinte,két szerető szív egymásra talált.
Fiú úgy döntött levelet ír Szerelmének a messzi távolból.Szeretné,ha ő is meg lenne értve,szeretné ha a lány is tudná ,az ő lelkében,szívében mi játszódik le.
Könnycseppel itatott levelében,mit szerető szíve írt, ez áll:
- Elgondolkodtam. - Vagy ötven év.
Vagy ötven év kellett hozzá,hogy rájöjjek,nem vagyok senki és semmi.Szép termés ennyi év alatt.Aztán történt valami.Jött egy Nő..Mit Nő? A NŐ.Hirtelen jött gazdagság.Mindenem meg lett.Csakhogy ez új érzéseket ébresztett bennem.Mivel mindenem meg van,így van már mit féltenem,óvnom.No és ott a másik,amit szerelemnek hívnak.Ami oly édes és néha oly keserű.Mióta ezt érzem,tudatosult csak bennem az,hogy milyen kevés is az idő itt - e Földön.Azóta félek,rettegek,hisz van miért.Mert meg van mindenem.....

Lány a levelet olvasva megnyugszik.Zenét hallgatva Szerelmére gondol nap mint nap,majd álomba szenderül. Álmában átöleli,megcsókolja Szerelmét. Fiú távolban gondolatban szintén ezt teszi,majd kéz a kézben együtt mennek tovább azon az úton,amire nem mindenki léphet rá.Ahol a napsugárfényét az igaz szeretet adja,aminek melegségében fürdik szerető szívük,megszűnik körülöttük a gonoszság hatalma, nincs más,mint szeretet,boldogság,ahol nyugodtan szerethetik egymást tovább őszintén,igazán.


/Szerző: Léna Putterer Magdolna /