Elvont írások

Első fejezet: Ne bámuld a meztelen csigát!

Alig birok magammal, lázas vagyok mint egy zombie, valami van velem mióta zuhog az eső és nem azért mert nincs velem az umbrella. Még éppen van erőm gondolkodni, de érzem hogy vegetatív életfunkcióim egyre lassabbak és koordinációs zavarokkal küszködök. Még nem tudom meddig bírom, de egyre többet jön rám a morgási inger ha valaki kér tőlem valamit. Furcsa de mostanában egyre inkább harapós kedvemben vagyok. Mi lehet ez a lázas lázadás a természet ellen? A munka az élet rendje! Nem élhetünk mégsem monoton élőhalottként, akkor miért kényszerítenek vírusosan is munkába jönni? Mindenki pótolható, utánpótlás az van persze mióta egyre ellenállóbb egyedekre van szüksége a cégnek, már senki sem túl nagy áldozat.
Egyre melegebb a homlokom és furcsán felerősödik a szaglásom, ez kellemetlen mert nem csak az illatokat érzem jobban. Még mindig nem tudom mi lehet a baj, talán az a meztelen csiga ami hazafelé megharapott? Pedig csak azt akartam megnézni, ahogy a hastáncát járja az út közepén, ilyet még úgysem láttam. Gyanúsnak kellett volna lennie ennek eleve, de arra gondoltam hogy a táncával házra gyűjtöget.
Fura émelygés van a gyomromban, és elgennyesedett a csigaharapás a lábamon. Jó sokan megjegyezték, hogy nyálas vagyok, nem értem miért kell sértegetni az embert! Viszont meglepő erővel raktam fel az egyik oszlopra egy kb. 120 kilós vasdarabot, mintha eltört volna a kisujjam de nem érzek fájdalmat. Tükörképem még van, tehát nem lehetek vámpír. Mellesleg egészségesnek érzem magam, csak jó lenne valami húúússsss!

Második fejezet: Csigatest azaz a meztelen valóság!

Nem aludtam jól! Egyfolytában rémképeim voltak, mintha nem is ebben a világban élnék: vér harapások, sikoltozások és húsevés. Begubózva ébredtem, teljesen rám volt formálódva a takaró, és selyempizsamában voltam a szokásos natúr megjelenésem helyett. Nem emlékszem, hogy este behernyóztam volna. Megnéztem a meztelen csiga harapását, furcsa mód már nyoma sincs, elveszett. Pedig tegnap azt gondoltam, hogy talán veszett volt, ráadásul csúnyán el volt gennyesedve de akkor mégsem. Talán meg sem történt?
Fura csönd, miért nincs itthon senki? Kinéztem az előbb de sehol senki, egyedül vagyok. A tegnapi éhségérzetem elmúlt, bár nem is emlékszem hogyan. Hol vannak a többiek? Lassan kicsoszogtam, érdekes máskor ezt a távot sokkal gyorsabban letudom, most minden olyan lassan megy. Még mindig üresség, na most hallok valamit. A gyomrom az, hát körbenézek a hűtőben. Lassan kinyitom furcsa nyálkás ez a fogantyú, illetve nem is hanem a tenyerem! Hú vazze!
Megbizserget a tojás, önkéntelenül kikaptam kettőt és lenyeltem gondolkodás nélkül! Talán nem ártott volna megtörni, most már késő bánat. Nyomjuk le még kettővel. Hihetetlen energia tört rám, és már képes vagyok normál tempóban haladni! Ellenállhatatlan vonzalmat éreztem egy zacskó csigatészta gyors felzabálására is, annyira felcsigázott, hogy észre sem vettem ripsz-ropsz felfaltam!
Gondolataim forgatagában a hastáncot járó csigára gondolok és furcsa vonzódást tapasztalok magamon, és önkéntelenül átvéve a ritmikát magam is hastáncot lejtek.
Fizikai teljesítő képességeimet meghazudtoló jelenségeket produkálok, és óhatatlanul is felmerült bennem a gyanú, hogy mégiscsak igaz volt a tegnapi harapás! Megtapogattam a hátam de nem találtam sehol azt a kemény vonalat amit gerincnek hívnak! Úristen mi történt velem?!

Harmadik fejezet: Menő csigamen avagy a búgócsiga!

A mai nap már nem tűröm meg magamon a ruhát! Egész testem nyálkás, mintha egyfolytában izzadnék, valamit csinálnom kell! Felzabáltam az összes tojást nyersen héjastól, hogy energiát nyerjek a mozgáshoz. Muszáj volt mert ha nem figyelek magamra még azon kapom magam, hogy jön a reggel és mire felülök este lesz és alhatok újra. Na ezt kell elkerülnöm. Viszont azt veszélyes volt tapasztalnom, hogy mamám aki mellesleg 75 éves úgy suhant el mellettem, hogy görbítette a teret! Rohadt mód le lehetek lassulva, és ez ijesztő! (Ezt a szöveget is 5 óráig írtam eddig a vesszőig, lemértem az időt!) Rohadék meztelen csiga, harapott volna másba!)
Keresnem kell egy ellenszert, mert kaptam egy levelet hogy felkértek az új, Magyarországon csak nevetséges Kaptár néven forgalmazott Resident Evil 6 című film, főszerepére. Nekem kell megküzdenem a Matrix-os Neo gyorsaságú Albert Weskerrel! Na szép lesz, már gondolkodom valami új szuperhős néven és a csodálatos pókember után, a mérhetetlen nyálkás csigasrác után abba is hagytam, lévén hogy úgy elröhögtem magam hogy csurgott a nyál a monitoromon, aztán meg azért mert le akartam törölni.
Szerencsére nem kellett különösebb erőfeszítéseket eszközölnöm a boríték megnyálazására, amiben örömmel feleltem, hogy: YES! Ezzel kimerítettem minden tudásom az angol társalgás terén, így is csigatempóban webfordításoztam mit is akarnak. Annál nehezebb volt nedválló borítékot találnom, de megoldottam a kérdést.
Tegnap mikor kimerészkedtem, még elviseltem a ruhát. Mikor a francia zöldségesnél vettem vagy 30 tojást elég furcsán nézte az arcom. Vagy perverz volt vagy kéjenc, de közben nagyokat nyelt. Mintha meg akarna "zabálni" a piszok disznó. Kifejlődött valamiféle ösztönöm is amivel hamar kiszúrom a veszélyt, de a franciák esetében egyfolytában jelez!
Bezzeg most jól jönne ha homokos lennék, sokat spórolnék a vazelinen. De még mindig arra a meztelen csigára gondolok, és furcsa mód izgalom vesz rajtam erőt ahogy elképzelem hullámzó mozgását. Az "imádkozz a pinámhoz rend" irgalmas nővérei sem tudnak izgalmasabb bujább gondolatokat kiváltani bennem mint ez a kis "hajléktalan".
Szörnyű érzés támadt bennem, mi van ha ez a kis oktondi nem is tehet erről, ha Ő is csak áldozat volt. Ha ez az egész csak egy kétségbeesett figyelemkeltő harapás? Igen, biztosan az, megkeresem újra a kis csupaszt!

Negyedik fejezet: Csigabiga és az utolsó nagy galiba!

Elindultam felkutatni a kis hontalan meztelen csigát. A harapása miatt olyan szinten lelassultam már, hogy egyszer, háromszor kellett megpróbálnom levegőt venni, olyan gyorsan fújta el előlem a légmozgás. Lassan már minden gyorsabb nálam, és ez borzasztó. A borotválkozással már nem is bajlódók, hiszen mire az végére érek kezdhetném elölről.
A minap elültetett futóbab is elzárta az utam, pedig csak két méter volt köztünk és mikor elindultam felé még a föld alatt gubbasztott. A mocsok direkt elém tört a felszínre! Le kellett szoknom a tojásokról, mert mire a szervezetembe juttattam egyet megzápult.
Hirtelen ötlettől vezérelve áttértem a fűre! Meglepő hatást vettem észre, egyszeriben felgyorsultam tőle és kiszíneződött a világ! Úgy spuriztam mint még soha, simán vernék mindenkit egy csigolimpián. Úgy éreztem jobb vagyok mint új koromban, és magabiztosan hagytam el az eleddig viszontagságaim forrását képező otthonom. A csigaharapás óta ez az első hosszabb úti tervem!
Persze azért körültekintően lelassultam mikor a tett színhelyére értem, és elkezdtem keresni a kis hastáncost, hogy kifaggathassam mi is történt vele. Mintha felszívódott volna, egy tucat embert megkérdeztem akik jajongva, fújjogva menekültek előlem, nem értettem őket, de lassan azt a nyelvet sem amit beszéltek. Éreztem, hogy fázik a fejem pedig hét ágra süt a nap, így jár az akinek az egész teste nyálkás, gondoltam és végigsimítottam a hajam. Azaz csak a helyét! Mi ez bakker! Nyugalom, csigavér!
Nincs hajam, csak a sima fejbőr okozta súrlódásos kölcsönhatás, egy újabb nem várt mellékhatás. Pedig csak most próbáltam ki a füvet, hiszen ezt láttam a többi csigánál is, hogy ez nekik milyen jó.
Szörnyű titokra jöttem rá! Minden nyálkás jószág házzal kezdi, de aztán ahogy növekszik az éhségük már semmi sem szent, jön az eladósodás!
Gyanúm beigazolódott, megtaláltam két sarokkal arrébb. Habzó szájjal meredt a semmibe és testén végigrobogott a végzet, teljesen a földbe döngölte. Leültem megsirattam, és mire eszméltem már én jártam eszeveszett hastáncot az út kellős közepén. Már éjszaka van, de szakadatlan hajt valami erő! Már látom a fényt, két kerek alakú töri át a monoton sötétséget valami újfajta jót ígérve. Őrült, izgatott nevetéssel várom, talán túl sok füvet ettem, nem tudom, de már nem sok minden érdekel. Nyugalom, csigavér…

Ne sírj piciny hercegnő,

ha feléd nem egy herceg jő!

Még csak nem is vágtat fehér lovon,

Érzelme ettől loboghat ezer fokon.

Fejébe nyílvesszőt repített Ámor,

s egyből elkapta a sebességmámor.

Aszfaltot zúzott a száguldó patkó,

a porból kitört egy szürke színű vad ló.

Nyergében hősünk paprikás kedvében,

S akárcsak a Pap Ritás zenékben,

Vagy inkább csak a mesékben,

válságmentő akció zakatolt fejében.

„Ajjj, te jó ég, mit keres itt Pap Rita???
Nem kell a hangulatra paprika!”

Miközben lovával csak úgy szelte a hatalmas távot,

többször elképzelte mire régóta vágyott,

Hogy a Hercegnő meztelen testéről ehet almakarikát,

s ettől oly kér tört rá, hogy fehérre színezte a paripát.

„Lehet közeledése nem is nemes,
Lehet, hogy csak ágytársat keres!”

Egerben hirtelen fékezett, mi van,

ha szerelme vétkezett?

Mi van, ha ez a baj, ha a románcnak vége?

E gondolatokkal ült be lovagunk a kocsmába bikavért kérve..

Vitam et sanguim! - feliratot az asztalba vájta, - miközben

- Életünket és vérünket! Hercegnőért! – kiabálta.

„Új aláírásodtól még nem leszel latin szerető,
Mi van, ha a szíve másé, ha mást szeret Ő???”

Mi van, ha a szíve másé, ha mást szeret Ő?

- Akkor vár reám a temető!

Nem! Ilyet nem tehet Ő,

hisz Ő a legjobb szerető. –

Ilyeneket beszélt szegény részegen álmában,

felébredve Hercegnőt látta egy kártyán a dámában.

Jé gondolja: „Ez a Hercegnőci de édi,

s egy hukkal tüzetesen megnézi”

„Nem is tudnám megmondani, ez hogy került a pakliba,
És ez elég nagy hiba, ezért húzok, mint a vadliba,”

Miután megtörölte csipától beragadt szemét,

elkezdet járatni agysejtkárosodásból fennmaradt eszét:

„Elég volt, a végére hányok!

Ajh mi van? Nem, nem azt, járok!”

Azzal felállt és kimondta az óriáskígyó nevét,

utána széles vigyorral üdvözölte a tegnapi lencsét.

Indulás előtt zsupsz még egy korsó,

a kocsmáros tanácsa, hogy „nem kéne” falra hányt borsó.

Ennek a mondatnak a vége elég hüvelyes,

barátunk siet Nőhőz, hogy érezze, hogy üreges.

„Sexspear, are U OK? Te szavakon lovagló zsoké,
A hüvely neve nem a dárdáé, hanem a kard toké!!!”

Már a kapunál volt mikor benézett az ablakon,

s meglátta kedvesét mással a pamlagon.

Szívébe néma csend költözött,

nem a boldogság tengerében szörfözött.

Leült a földre fejét ráhajtotta a térdére,

gyanúja beigazolódott végtére.

Szeme könnybe lábadt, de nem a szűztől,

hanem a zoknijából áradó orrfacsaró bűztől,

Na jó egy kicsit a szíve is sajgott,

de az a szag lepipált minden sajtot.

Ott maradt addig, míg a Hercegnő ki nem lépet,

megszánta őt, de nem mondhatott szépet:

- Ó Sexspear hívtalak, én el akartam mondani,

a szívem másé, és nem akarlak oltani.

-Ne haragudj rám, kérlek, hidd el, jól esik ha írsz,c

sak az nem, hogy a kapum előtt sírsz. -

Majd megállt, s egy picit habozott,

kezével orosz kvarcjátékot nyomott, malmozott,

Majd cuppanos csókot nyomott Spear busa fejére,

ki viszonozta azt e drága leány kezére.

- De azt javaslom-, folytatta a kis koronás kedvesen,

legyél jóbarát, ha nem lehetsz a kedvesem.

- Mély levegő, sóhajtás, majd egy hatalmas ölelés, 

belenyugvó bólintás, és végül nevetés.

- Hát jó én is bevallom -,hebegte Sexspear

miután feldolgozódott benne e hír,

„Költő ábránd volt, mit eddig érzék,

Költői ábránd s nem szerelem,

Mert meggyógyult e szív, amely ugy vérzék, 

És nem maradt a sebnek helye sem.” –

„A szerző Petőfitől kölcsönöz, legközelebb már önöz,
Aztán szava szép lassan majd szerelemre ösztönöz,
Bebörtönöz, és egy csúnya reggelen majd arra eszmélsz,
Hogy Sexspear mellett ébredve úgy érzed többé nem félsz.”

Így lett a történetnek pozitív, azaz Happy End-es zárása,

a tanulság a vágyódás barátsággá válása. - Vagy nem. -

Ered Daniel Sexspear tollából öö illetve ujjlenyomatából a billentyűzet közreműködésével!

Lépcső, járdaszegély, kitüremkedő járdaburkolat, lábuk alatt elsuhanó kutyákra macskákra és kisgyerekekre.
Viszont ezek csak fizikális meghatározások és nem erről hívatott szólni eme esett-tanulmány, szellemi síkon teljesen mások az elvárások, de biztosan nem az öreg szikár urakra akik már csak szinte élőhalottként leledzenek köztünk.
Mint tudjuk minden alól van kivétel és ez velünk is gyakorta előfordul, ha meglátjuk a markánsabb férfiegyedet egy helyre kis tüncikével akit simán kikapnánk alóla is ha kell, hogy jó helyre kerüljön.:) A dolog pikantériája ott kezdődik mint most a politikában, nem mi választunk.
A régi nők elnyomásáért kegyetlen revansot vesz a mai kor női emancipációja, így Neked hiába van, hogy e „punci” jó, ha a ő eldugja előled kis lelkét, mert dugni jó.:)
A gyengébb nem sokkal erősebb e tekintetben és könyörtelenül osztályoz, válogat persze csak miután ő is már elégszer lepottyant ehhez… azaz megérett. Pár szóban a fiatal lotyó kategóriáról akik már életunt tekintettel tudnak meredni a semmibe, acélos tekintetük oka, hogy nincs életcéljuk s nem látják a holnapot.
Mire vágyhatnának? Életük kiteljesedése a gyerek és a család, a divatlapokban meglátják, hogy öltözködnek a sikeres nők, nem azt hogy valójában mitől boldogok,vagy hogy egyáltalán boldogok-e.
Mivel még nem igazán fejlettek gyakran cumiznak, és nem általják elfogadni egyből elsőre idegenektől a cumit. Bele sem kell gondolni miféle higiéniája lehet a dolognak egy füstős diszkóban egy részeg partnerrel. Persze azt mondják úgy jó ha a gyereket nem kíméljük a kosztól, annál immunisabb lesz, valahol ez igaz is.
Nem beszélve arról, hogy így nevelik reá a fiatalságot arra, hogy ők bármikor kaphatóak a szájrátételes gyógyítgatásra, aztán meg majd felnőttebb fejjel nekiállhatnak keseregni, hogy őket csak kihasználták a férfiak, meg hogy azok milyen bunkók.

A nők ilyen tekintetben szeretnek szenvedni, facéron állnak fakírnak. Vagy annyira odavannak a ledorongolásért, hogy szinte napi szinten kikövetelve akkor érzik jól magukat ha jól megkapják.
Sokan immúnissá váltak a gondolkozással szemben, eladják a testüket az anyagi javakért, aztán persze lehet otthon hüppögni a romantikus filmekre.
Sokan így nem is látják meg, még-ha nekik meg is adatott a valóság hétköznapi romantikáját, mert egyszerűen nem értik meg hogy egy film az felpörgetve leginkább csak a szépre összpontosít, vagy ha van is benne rossz a szerelem egyszerűen ott túlmisztifikálódik, hatásvadász jelenetekkel és zenei ráhatással. (Gondolkoztam már, hogy alvás közben bedugom a fülét hátha felébred a ritmusára.) Így aztán elvárják tőlünk a nők, hogy gyakori folyamatos visszautasításuk ellenére is lássunk bele az agyukba és a kilátástalan szakítás látszatát keltő zord amazonra várva, otthon önsajnálatba merítkezve hédereljünk, majd pedig kis idő eltelte után valami katartikussal próbálkozva újra meghódítsuk a szívét.
Számtalanszor tettem önmagam szerint nagyobb tetteket, de még eléggé edzetlen vagyok egy Tom Crusise-al szemben. Meg azért az életben elég elképzelhetetlen, hogy berohanok pl. a tesco hangosbemondójához és szerelmet valljak annak a szőke nőnek a zöldséges pultnál a tökök mellett. Persze itt a legkisebb is számít, de nem ennyire és hamar tökmagnak érezhetném magam a pitbullként rám nyáladzó nyugdíjas biztonsági őr bácsival szemben.
Tényleg az egyenruha, azt mondják arra is bukik a fehérnép, akkor most ez alatt azt kell érteni hogy egyen szerkóban megyünk mindenhova? Drágám a mostani hévégén mehet ez a Hello Kittys szerelés, de dugjuk el a fényképeket, mert jövő héten jönnek a Sepulturás haverok.
Ha mégis valamiféleképp leülünk a buszon egy csajszi mellett és reánézve felhozunk egy témát annak ha van agyacskája talán érdekli is, de a többség ezt már tolakodásnak veszi, és hamar felszínre kerül a „hagyjál békén, csak udvariasságból figyellek tekintet”.

Nem mondom, hogy nincsen kivétel, de azokat ritkább megtalálni, pedig az igazán színes karakteres ember vonzó a másik számára.Szerszám (nem a villáskulcs és egyebek), de a sikeres együttlét egyik kulcsa, ha jó a szerszám nem kicsi, nem elhanyagolt, ott van a szeren és akkor szerfelett örömet okoz. Ez esetben a nő violinkulcsot képezhet ajkaival és örömódájával nyugtathatja a hímnemű egyedet. A szexualitás páros játék, de gyakran van olyan, hogy férfitársaimnak a „puncijával” foghatok kezet… mennyivel kellemesebb lehet egy nő „farka” ilyen szempontból. :)
Viszont a frigidek nők szívét a villáskulcs is megfelelően nyitja. Ha jó nagy a vagyonod, folyó és nem természetbeli tökében, akkor lehetsz kopasz, kövér és zsíros hajú, neki akkor is egy Adonisszá válhatsz. Ez esetben buknak a nőd rád s lejjebb.
A pénz nem boldogít, de feledteti a keserűséget. Egy jótékony paplan ami eltakarja a világ szennyét amit bár tudod, hogy ott van, de akkor nem nagyon nézel be alá, ám mindenkinek meghatározza álmait az amivel takarózik.
Egyből más a világ ha vadmacskaként magára vonzhatja a férfitekinteteket, az otthoni párjától elidegenedett hölgyemény, s meghozza a hatást a ruhaköltemény amit szeret Ő, így csúszik be egy-két hétköznapi szerető. Akinek aztán a teljesítménye is „kajak”, kell mindkettő kan, egyik a csúcstest másik a biztonsági javak…
A világ egyre inkább csak ferdül, és a büszkén vállalt melegség mellett a nőket fűthetik az izmos sármos színészek Amerika földjéről, „merthogy a szomszéd nője mindig zöldebb” szindróma itt is remekel, és a vegetáriánus vámpírok.Leginkább azért megfejthetetlen egy nő mert nem tehén, azokat könnyebben megfejtem. Amelyik meg tehén azt senki nem akarja megfejteni. :) Nem lehetünk gondolatolvasók, ha nincsenek konkrét gondolatok, mert a nők ha még nem tudnátok olyan individuumok akik a megérzéseikre hagyatkozva hoznak döntést. (Nem a fizikai „büdös a zoknid nem kellesz”-féle megérzésekre kell itt gondolni, de ez is közrejátszhat.)

A nők buknak a motorra a sármos férfiakra, ez magával hozza azt, hogy csak olyannal állnak szóba leginkább akiknek két kerékkel több van, de még jobb ha ki van mind négy kereke. :) Nézzünk egy példát, hogy mik a követelményei annak, hogy ráüljön a leány a mocinkra. Az én részemről kell egy jogsi, igényes motor, igényes megjelenés és pénz amivel tankolok bele, valamint karbantartom, hogy aztán a hölgyet is karban tarthassam. Mit kell tennie neki? Mondani egy igen… De még így is az erősebb nem a gyengébb nem szájából igen gyakran és viharosan törhet a felszínre.
De ez már az érettebb korosztályra igaz, ők már nem fognak a szájukra venni egyből ha nincs miért.
Az érzelmek bár divatosnak tűnnek, lásd Karamell lélekdonor című számát, biznisznek jó. Mellesleg annak a zenének a tartalmi mivolta is megkérdőjelezhető pszichológiailag, de ebbe most ne menjünk bele…

A nő neve önmagára utaló létmeghatározás, ami folyamatos fejlődési szakaszát hívatott bemutatni, hiszen ő élete első percétől a legutolsóig nő! Lassan de biztosan túlhaladta a férfit, és megragadva a Marrshall botot máris vezetői képességekkel rendelkeznek, és megvezetőivel persze.
Ahogy fejlődnek úgy kerül egyre feljebb az arcuk és már szinte mindenféle elvárásokkal szembesítik a férfiakat. Kedvencem a buszos jelenetek ahol le sem tudok szállni gyakorta a középső ajtón, mert törnek fel hiszen ők nők… Pedig igazából felszállni az első ajtón lehetne, biztos csak a szárnyas betétes nők érzik ezt a cselekedetet önmagukénak.
Mire buknak a nők? Erre a kérdésre csak botladozva adhatjuk meg a választ, és részben az is mogyoródarabkákat tartalmazhat, mint a csokoládé. Mindenesetre amíg ez így marad nekünk csak egy lehetőségünk lesz sokukkal szemben: felülbírálni és alul értékelni őket . :)

Régen az egyik kedvenc képregényem a Mozaik volt. Viszont nem jelenti azt, hogy ezt az élet többi helyén is kultiválom. Bár tény, hogy a mai fejlődés egyre inkább megköveteli az idegen nyelv ismeretét, amit persze nem elég ismerni beszélni is tudni illik, de azért amondó vagyok mi magyarok beszéljünk egymáshoz magyarul. (Régebben szerettem volna jobban megismerni pár idegen nyelvet: főleg a kínai kislányok nyelvét. XD)
Tisztában vagyok vele, hogy a régi időket felváltják az újak, és a lányok már nem kosárfonás közben pletyiznek, és a fiúk sem a liszteszsákok cipelése közt a malomban. Viszont tény, hogy a pletyka, a párbeszéd az etyele-petyele a mai fiatalok életeleme is, ami nem feltétlenül rossz. Ez bármilyen téren igaz, akár játékos körökben is.
Viszont attól kiráz a hideg, borsózik a hátam, szinte megüt a guta és kelletlen érzéssel veszem tudomásul, hogy mi magyarok fórumainkon, vagy más chates felületeken mennyire felületesen használjuk a magyart.
Jelzem én sem voltam egy nyelvzsonglőr, de ösztökélem magam szókincsem fejlesztésére és azáltal arra, hogy változatosan fejezzem ki magam. Nem kedvelem a lusta rövidítéseket, és fárasztónak érzem ezeknek a jelentéseinek a kibogarászását: thx - köszi; pls – kérlek; akk – akkor; m1 – megy; nm - nincs mit; szted? = Szerinted? és társai... Nem hiszem, hogy ennyire le kellene gyalulni az amúgy is rövid szavakat, és ez nem a tesco ahol a legkisebb is számít!Köszönöm:köce; szia:sya; megyek:meek. Ezek a példák trendivé teszik a magyar szavak angolos leírását, de engem ez valamiért zavar. Valahogy úgy érzem, hogy elveszik a teret a kifejező társalgási formáktól. Olyanokkal ki beszélget szívesen akiknek a válaszuk mindig egy: ja, vagy éppen a lusta thx és társai. Ilyenkor a megköszönést sem tudom teljes értékűnek tekinteni. Nekem nem kell a trendibendi szupcsi, kilcsi tüncibünci mázos cukorkaduma.
Természetesen rám is ragadt egy-két ilyen, amit igyekszem lemosni magamról mert úgy érzem a szöveges társalgásnak is úgy kell kinéznie mint a szóbelinek. Na most ez kimondva elég hülyén nézne ki: Pacs, itt vok thx a múltkori helpet , tood oan jól Set. Ez még nem is annyira extrém mondat, de mindenki ki tud találni magának, és biztos el is mosolyodik rajta.
De még ennél is jobban zavar az, hogy az angol mozaikszavak épülnek be mint például a: LOL-ez a hangos nevetés, amire már nem volt elég az XD, vagy a már bevált szolidabb mosoly. :-), de ez is hosszú lett így le kellett ezt is rövidíteni: :) Természetesen ezeket még használom, csak a LOL meg az OMG veri ki nálam a biztosítékot.
Még ennél is borzasztóbb számomra, amikor rendes társalgás keretében hallom ezt: (LOL, OMG).
Hát komolyan mondom ez annyira hiteltelen, hogy csak na, nekem bőven elég ha nevet, kacag vagy röhög. Ezek után majd jönnek a különféle hangulatpótló szavak?
Ti, hogy vagytok ezzel? Legfőképpen a szóbeli LOL és társai esetében? Mennyire tartjátok jónak, hogy ezek a szavak beépüljenek a hétköznapokba, és már a nyugdíjat is LOL-t üvöltözve vegyétek át a postástól, a számlát meg OMG-vel? :)

Ha újrakezdhetném a pályafutásom a földön, akkor nem ilyen földhözragadt életformára vágynék mint a mostani. Szó szerint bogarat ültetet a fülembe a gondolat, hogy: „ Az légy aki vagy, érezd jól magad!”
Repüljük hát körül a témát, és használjuk a fantáziánkat. Az ember élete önmagában egy film, de mi a helyzet más életformákkal?
Ha légy lennék, az azért is lenne kedvezőbb , mert míg emberként elutasítom a fekáliát, bár a trutyi egyre csak terjed amiben élünk, akarva akaratlan be kell nyelnünk belőle- viszont - ha légy lennék akkor eleve természetesen kezelném a témát és vígan röpködve keresném a nagyobb darab „barna macikat” és vigadnék mint medve a málnásban.
Az élet más dimenzióba helyeződne. „Boldogok a lelki szegények, mert övék a menyek országa.” Egyszóval légy hülye légy, és örülni tudsz minden kis „szarnak”.
Az emberek szerint ez az életforma is idegesítő, mégis mekkora andrenalinbomba lenne menekülni, egy-egy dagadtabb humán erőforrás elől, és bosszantva nyitott szemmel mégis szemtelenül átrepülni annak minket kergető karjai alatt a hónalji vonalon! Eleve epedve a bűzhödt fellege után és mászkálni izzadt testén ingerelve a hajszára!
Számára a mi életformánk csapnivaló lenne, de ugye „légy résen!” így aztán csak a levegőbe suhintgathatna. Így lennénk egyre hatékonyabb, és kívánom, hogy légy Te is ellenálló légy.
Elképzelem, amint felhívom légypajtásom figyelmét a kis prosti nősténytársunkra: - Skubizd csak, egy szerelmi légy ott!
Odarepülve beindulhatna a felszedős, legyeskedő duma:

-Szia kislány, légy jó velünk.
Mire Ő: - Legyek veletek?
Mire mi: - Légy.

Azzal kezdetét venné a legyeskedés. Vetélkedhetnék a cimbivel azon, hogy ki legyen azon a legyen, mert tudjuk, hogy a légy jó mindhalálig.
Légyként nem kell adót fizetni, eljárni dolgozni és nem lehetünk AIDS-ek. Viszont terjeszthetjük a maláriát, hordozhatjuk a baktériumokat és minél jobban bomlik a környezet, az csak a társadalmi légykör virágzásával járna.
Kiutálhatnánk azokat akik nem potrohosak, nem szeretik a „szart” és nincsenek szárnyaik.
Légyként nem lenne illegális a repülés, nem kellene tölcsért csinálni a kezünkből és nemzeti himnusszá tehetnénk a: Legyetek jók, ha tudtok! - című dalszöveget.
Az ember már az elején érezte, hogy jobb lenne és próbálkozott megbarátkozni a gondolattal, kitalálta a vályogházat, de sajnos egy idő után elfelejtette, és mivel szarból nem lehet várat építeni, nem egyezett a területszerző terveivel.
Talán most kellene leginkább újra elgondolkodni ezen a dolgon, mert nemsokára úgyis a nyakunkba ömlik társadalmunk salakanyaga amit egyre csak gyűjtünk és gyűjtünk, az engedelmeskedik a gravitációnak, és belefulladunk, ezért is lenne jobb ha legyek lennénk, akkor benyalás helyen vígan szárnyalhatnánk.
Biztos hallották már sokszor, hogy ne légy ilyen! Nos ti milyen legyek lennétek? Azt kívánom, hogy jó legyek legyetek. :)

Huss, elszáll zizegve,
Lomha kergeti lihegve,
Haragos tekintet fújtat,
Jobbra-balra, hm mi zúghat?

Meleg van, tikkasztó hőség,
Serpenyőjében hús ég,
Mellé limonádé, micsoda bőség,
Bele egy kis hűs jég.

Mi csak gyűlünk a zamatra,
Szemet vetve a finom falatra,
Én a húsra, Te a dagadtra,
Gyors légy, csapjon a falakra!

Már szuszog a puhány,
Gyere, köpjük be gyorsan étkét,
Az meg csak néz bután,
Mért járja sűrűn a WC-t.