Elvont írások

Régen az egyik kedvenc képregényem a Mozaik volt. Viszont nem jelenti azt, hogy ezt az élet többi helyén is kultiválom. Bár tény, hogy a mai fejlődés egyre inkább megköveteli az idegen nyelv ismeretét, amit persze nem elég ismerni beszélni is tudni illik, de azért amondó vagyok mi magyarok beszéljünk egymáshoz magyarul. (Régebben szerettem volna jobban megismerni pár idegen nyelvet: főleg a kínai kislányok nyelvét. XD)
Tisztában vagyok vele, hogy a régi időket felváltják az újak, és a lányok már nem kosárfonás közben pletyiznek, és a fiúk sem a liszteszsákok cipelése közt a malomban. Viszont tény, hogy a pletyka, a párbeszéd az etyele-petyele a mai fiatalok életeleme is, ami nem feltétlenül rossz. Ez bármilyen téren igaz, akár játékos körökben is.
Viszont attól kiráz a hideg, borsózik a hátam, szinte megüt a guta és kelletlen érzéssel veszem tudomásul, hogy mi magyarok fórumainkon, vagy más chates felületeken mennyire felületesen használjuk a magyart.
Jelzem én sem voltam egy nyelvzsonglőr, de ösztökélem magam szókincsem fejlesztésére és azáltal arra, hogy változatosan fejezzem ki magam. Nem kedvelem a lusta rövidítéseket, és fárasztónak érzem ezeknek a jelentéseinek a kibogarászását: thx - köszi; pls – kérlek; akk – akkor; m1 – megy; nm - nincs mit; szted? = Szerinted? és társai... Nem hiszem, hogy ennyire le kellene gyalulni az amúgy is rövid szavakat, és ez nem a tesco ahol a legkisebb is számít!Köszönöm:köce; szia:sya; megyek:meek. Ezek a példák trendivé teszik a magyar szavak angolos leírását, de engem ez valamiért zavar. Valahogy úgy érzem, hogy elveszik a teret a kifejező társalgási formáktól. Olyanokkal ki beszélget szívesen akiknek a válaszuk mindig egy: ja, vagy éppen a lusta thx és társai. Ilyenkor a megköszönést sem tudom teljes értékűnek tekinteni. Nekem nem kell a trendibendi szupcsi, kilcsi tüncibünci mázos cukorkaduma.
Természetesen rám is ragadt egy-két ilyen, amit igyekszem lemosni magamról mert úgy érzem a szöveges társalgásnak is úgy kell kinéznie mint a szóbelinek. Na most ez kimondva elég hülyén nézne ki: Pacs, itt vok thx a múltkori helpet , tood oan jól Set. Ez még nem is annyira extrém mondat, de mindenki ki tud találni magának, és biztos el is mosolyodik rajta.
De még ennél is jobban zavar az, hogy az angol mozaikszavak épülnek be mint például a: LOL-ez a hangos nevetés, amire már nem volt elég az XD, vagy a már bevált szolidabb mosoly. :-), de ez is hosszú lett így le kellett ezt is rövidíteni: :) Természetesen ezeket még használom, csak a LOL meg az OMG veri ki nálam a biztosítékot.
Még ennél is borzasztóbb számomra, amikor rendes társalgás keretében hallom ezt: (LOL, OMG).
Hát komolyan mondom ez annyira hiteltelen, hogy csak na, nekem bőven elég ha nevet, kacag vagy röhög. Ezek után majd jönnek a különféle hangulatpótló szavak?
Ti, hogy vagytok ezzel? Legfőképpen a szóbeli LOL és társai esetében? Mennyire tartjátok jónak, hogy ezek a szavak beépüljenek a hétköznapokba, és már a nyugdíjat is LOL-t üvöltözve vegyétek át a postástól, a számlát meg OMG-vel? :)