JONNY AZ ANGYAL 08. - Dimenziók

Hazafelé nem sokat beszélgettünk, bár felmerült bennem, hogy adjunk nevet neki, de úgy döntöttem, majd akkor,ha felgyógyult. Ám sajnos a Sors úgy akarta, hogy ne kapjon nevet. Másnap olyan történt, amire gondolni sem akartam a bensősérülés kapcsán. Rossz hírrel, sőt a lehető legrosszabbal hívott az állatorvos, miszerint a nála ápolásra hagyott kutya, szép csendben eltávozott az élők sorából. Másodpercekig nem voltam képes egy szót sem kinyögni, mire hozzátette, hogy nagyon sajnálja és nem kér pénzt az ápolásért.

Megszakítva a vonalat, csak bámultam egyre magam elé. Ez volt az-az állapot, mikor az ember szeretné megállítani az időt, hogy ne keljen szembesülnie azzal, ami történt. De az Időnek esze ágában sincs megállni, és el kellett fogadnom azt a tényt, hogy egy ártatlan lény részben miattam halt meg. Biztos vannak olyanok köztünk, akik a történteken könnyedén túl tudnának lépni. Nos én hírből sem tartozok közéjük. A fellobbanó lelkifurdalás ellen nincs, és nem is lesz gyógyszer, csak időlegesen tompíthatjuk különböző folyékony szerekkel, összefoglaló nevükön alkohollal. Én a whiskyre szavaztam, aztán áthívtam magamhoz Andit, mert személyesen akartam neki elmondani a szomorú hírt. Csak az első pohár ital után avattam be, bár akkor már sejtette ábrázatom alapján.

- Azóta már a kutyamennyországban van, és boldogan szaladgál a végtelen mezőkön. - mondta néhány másodpercnyi csend után igazi barátként, hogy lelket öntsön belém. Na meg ő jelentős mértékben hitt a földi élet utáni létezésben, míg én eléggé szkeptikus voltam e téren. Persze az adott helyzetben nagyon is hinni akartam a fenti világban, és a pia is besegített.

- Ha pedig megéhezik, keres egy velős csontot termő bokrot. - gombolyítottam lelkesen tovább a gondolatfonalát.

- Olyan csak a kutyamesékben van. - legyintett. - A léleknek nincs szüksége kajára.

- Te tényleg teljesen komolyan hiszel ezekben a dolgokban? - kérdeztem a második pohár whiskybe kortyolva, ami úgy szűken egy decinyi lehetett.

- Még szép. Csak sajnálni tudom azokat, akik úgy gondolják, hogy a földi élet után nincsen semmi.

- Jól, tegyük fel létezik mennyország. Akkor az emberiben csak elvétve találhatók lakok, míg a kutyusoké teli van vidáman szaglászó négylábúakkal.

- Tehát szerinted az emberek nagy része a pokolra jut. - szűrte le a lényeget Andi a szavaimból.

- Simán. Jó nagy lehet már ott a tömegnyomor. Tutira én is oda jutok, mert...

- Ezt most hagyjuk. - vágott közbe, aztán elgondolkodva folytatta. - Szerintem a szokványos értelemben nem létezik pokol. A legvalószínűbbnek azt tartom, hogy a lelkek itt maradnak a Földön, csak épp négy másik dimenzióban.

- Mi van? - kaptam fel a fejem. - Nem kevered a dolgokat egy sci-fi filmmel?

• - Úgy tünhet, de nem erről van szó. Röviden elmondom a lényeget. A dimenzióban nincs ifrastruktúra, de még csak épületek sem. Azonban az ott élők érzékelik az időjárás változást annak ellenére, hogy nincs testük.

  - Á, már kezdem kapisgálni. - lelkesedtem be, miután felhajtottam a második pohár whisky maradékát. - A pokoli dimenzió annyira forró égövön van, hogy szinte megsülnek az emberek, vagyis a lelkek.

- Részben, vagy pedig épp fordítva, pokoli hidegben kell létezniük, és ez a kettő váltja egymást.

- Kiráz a hideg,ha belegondolok. - rázkódtam meg szavaimhoz hűen, aztán próbáltam kellemesebb létformák felé terelni a beszélgetést. - A mennyei dimenzióban gondolom nagyon kellemes, lelket melengető időjárás van.

- Ezt telibe trafáltad. - bólintott Andi, aztán egy korty whisky után folytatta. - A fenn maradó két dimenzióra jut a legtöbb lélek minden bizonnyal. Az egyikben élnek a kisebb bűnöket elkövetők. Ott nagy részt szép idő van, de néha lemegy a hőmérséklet, és dideregnek az ott élők, míg ki nem süt a nap újra.

- Ez a vezeklés? - vetettem közbe.

- Igen, és a másik dimenzió is hasonló, csak ott hosszabb időre vált az időjárás rosszra. Akik idekerülnek, már komolyabb bűnöket követtek el, mint a bolti lopás.

- A kocsilopásra felbujtással akkor én biztos ide kerülök.

- Akkor én mit szóljak, maga a tolvaj? Bár az, hogy visszavittük, a javunkra szól.

- De ami a végén történt, az megbocsájthatatlan. Még azt is megérdemeljük, hogy a pokoli dimenzióba jussunk. - pillantottam magam elé.

- Oda azok jutnak, akik előre megfontoltan követnek el valami nagyon súlyos bűnt.

- Előre megfontoltan loptuk el a kocsit, aminek a lehető legsúlyosabb következménye lett. - kötöttem az ebet a karóhoz, bár ez a hasonlat most enyhén szólva sántít ide.

- Látom mindenképpen vezekelni akarsz, de arra van mód, már itt a földi életedben is.

- Költözzünk Alaszkába? Bár egyszerűbb és olcsóbb,ha télen nem fűtünk.

- Jogos a felvetés, a vezeklés szó félreérthető volt a részemről. Szóval a dolog lényege, hogy megpróbálhatnánk enyhíteni bűneink súlyát jótéteményekkel, és akkor tán egy jobb dimenzióba kerülnénk. Persze nem pár ezernyi forintra gondolok ,hanem valami személyesebb dologra. Vagy egyszerűen csak jó ember leszek hátralévő életemben.

- Sörözni azért lehet? - kérdeztem reményteljes ábrázatot vágva. - Ja, meg utálni bizonyos személyeket, mert a bőrömből nem bújhatok ki.

- De így maradnál ugyanaz, mint aki most vagy. - rázta a fejét. 

Kéne valami terv, hogyan lehetnél jobb ember, de ne valami elcsépelt megoldás révén.

- Meg van! - csaptam az asztalra olyat néhány másodpercnyi gondolkodás után, hogy majdnem felborult a whiskys üveg.