Télbe csobbant élet

 

IPSteve•  2018. február 11. 09:13

Télbe csobbant élet

 

Rímekbe öltözött költő,

csak úgy, csendben, most elköszönsz.

Távozik fiatal tested

s itt marad megfáradt lelked,

versben él tovább emléked,

visszhangzik szavad, temérdek.

 

Fiatal élet,

ha nincs kímélet,

jön az elmúlás,

nincsen kibúvás.

 

Csikorog a fehérben tél,

az értelmetlen vég elért

s üzeneted már, nem ér el.

Szavaid szívekben fészkel

s tudom, ha meghalsz írni kell,

mert ez az, amit tenni kell.

 

I.P.Steve

 

(Jagos István Róbert emlékére)

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

IPSteve2018. február 11. 11:42

@Pflugerfefi: sajnos, már csak emlékezés...

Pflugerfefi2018. február 11. 11:40

Verseiben itt marad velünk...
Méltó, bár fájdalmas emlékezés!

Mikijozsa2018. február 11. 09:51

@IPSteve: így van

IPSteve2018. február 11. 09:37

@Mikijozsa: Köszönöm szépen, de bár ne lett volna miért írnom.....
Igen. Megérdemli és talán kérése is volt egy versében:
"Egyszer, ha meghalok,
- Írj! -
Ezt kell majd tenned."

Mikijozsa2018. február 11. 09:31

@IPSteve: Isten áldja kezed, szépen emlékeztél, Jagi meg is érdemli

IPSteve2018. február 11. 09:27

@Mikijozsa: Köszönöm Miki! Ilyen esetben nem kereshet az ember szépet, csak leírja, amit a döbbenet diktál.

Mikijozsa2018. február 11. 09:16

nagyon jó, szép lassudad rigmusok