IPSteve blogja

Gyötrelmes élete volt

(Haiku)

Sírva született

s a létben csak szenvedett.

Mosollyal ment el.

I.P.Steve

Dúdolja dalát a nemzet

Húrok csak sírnak a halk gitáron,
hasonló egy kesergő imához.
Ma még nem zúg éneket egy kórus,
egyenként dalol pár ezer koldus,
de terjed ez a szomorú dallam
s egy ország dúdolja, titkon halkan.

A nemzet dala a nyomorról szól,
nincstelenségről, korgó gyomorról,
nagy urakról, kik szegénytől lopnak,
s az országot viszik teljes romba,
míg húrok sírnak a halk gitáron.
Zúgó dal lesz kesergő imádból.

I.P.Steve

https://plus.google.com/+VersekGondolatok/posts/PsnJzh9q4QB

Fényévek

Esténként  csodálom meg

a csillogó világot fent

apró kis szikrák,

sok fénylő kicsi kristály.

A messzeség elérhetetlen távja

titkokat tőlünk fényévekbe zárja.

A távoli csillag fénye lehet csupán látszat

s ragyogása csak létezést  áltat.

Rádöbbenek, hogy már csak kihunyt fényt csodálok

de az égre nézve még  sokáig állok.

I.P.Steve

Első szerelem

Csak rajzolgatok, talán apró karikát,

vagy mosolyt, kicsit hamiskást,

ahová valamikor ujjaim szíveket karcoltak,

érzelmek erősen hangoltak.

 

Szél fodrozta csipkés, 

talán csak egy maréknyi hintés

a most száradt, pergő homok,

mint emlékekben a kiégett romok.

 

Szalmalángnak perzselő hője,

de sosem volt jövője.

Eltakarja az éveket s a rajzot tenyerem,

behunyt szemmel, még érezem a meleget.

I.P.Steve