Nem madrigál

"Az éj sápadt királynőjére mondom",

 végigolvasva, még ezen a ponton

 sem értem, Júlia mit látott benne, 

 Proteus bár olyan érdemes lenne, 

 Szilvia viszont Valentint keresve 

 reátalált a száműzött nemesre, 

 kinek szép szavait hallgattuk sokat, 

 és "mind dísze, mitől lovag a lovag."

2023.03.16. 

Az idézett sorok forrása:

Shakespeare: A két veronai nemes

További részletek a vígjátékból: 

Valentin tanácsai, hogyan kell udvarolni:

"Ha le is hordja, ne menjen haza,

 Mert a csacsi megőrül egymaga!

 Bármit csacsog, azon fönn ne akadjon:

 A 'ki innen!' azt jelenti: 'maradjon!'

 Dicsérje báját bókoló szavakkal,

 Ha szurkos is, mondja arcára: angyal!

 Nem férfi, ki, ha jól forgatja nyelvét,

 Nem vívja ki egy nő viszontszerelmét."

III. felvonás, 1. szín 

Valentin Szilviának írt leveléből:

"Gondolatom hozzád száll éjjelente,

 E rabszolga, kit útra én bocsátok:

 Ó, bár ura ily könnyedén mehetne,

 S ott nyughatnék, ahova az leszállott. 

 A hírnököm vánkosa drága kebled, 

 S én, a király, ki úgy űztem az éjbe, 

 Átkozom, hogy részes ily drága kegyben, 

 Mert magam vágyom a szolgám helyébe. 

 Én küldtem őt, hát magam átkozom,

 Hogy ő van ott, hova én tartozom."

III. felvonás, 1. szín 

Júlia így szól álruhában Proteusról és a tőle kapott küldetésről: 

"Ó jaj, szegény bolond! Mért szánom őt, 

 Ki engem szíve mélyén megtagad? 

 Azért tagad meg, mert másé szive, 

 S azért kell szánnom, mert övé szivem. 

 Hogy útra kelt, én adtam ezt a gyűrüt, 

 Hogy róla majd emlékezzék reám. 

 Most esdhetem majd, bánatos követ, 

 Azért, amire nem vágyakozom, 

 Hordhatok hírt saját érdekem ellen, 

 S ki erre méltatlan, méltathatom, 

 Uramnak hű szerelmese vagyok, 

 Ám hű szolgája nem vagyok uramnak, 

 Hacsak magam hütlen meg nem csalom." 

IV. felvonás, 4. szín