Felhőnéző

Láttál-e már próbabábut, 

minek széle-hossza egy?

Teszem azt, az utcát járjuk 

épp, és ki a boltba megy 

sietősen, reménykedve: 

megpillantja A RUHÁT, 

rásimulva karcsú testre, 

mondd csak, hogy hidaljuk át 

ezt az órjás különbséget 

termet és termet között?

Látni, jaj, a vereséget!

Manökennek öltözött 

az a szépen fésült szőke 

az ablakban odaát, 

s máris fúj a gizda nőkre 

mindjárt elsírva magát 

hősünk, neki darázsderék 

bizony nincsen, mit tegyen?

Eladó jön, aki derék, 

ám elhangzó méreten 

kiakad, no, semmi gond, 

javall rögtön más modellt, 

A RUHÁT választni pont 

meg ne próbálja, ki telt! 

De ha mégis belebújna, 

próbafülke jót nevet, 

számíthat biz' némi gúnyra 

minden egyes görbület. 

Szóval szükséges a torna, 

és még kicsi koplalás,

jöjjön hamar fitnesz, s forma 

csinatos lesz, nem vitás! 

2025.06.19. 

Hoztam egy verset a Magyar Uriasszonyok Lapjából, 

éppen illik ide :) 

Emőd Tamás: 

Lidike 

A Vargáék Lidikéje felszegődött 

   Pestre, 

Végigcsászkált a körúton egy 

   vasárnap este. 

Pergát szoknya, babos kendő, 

   kékre pettyelt fajta, 

Pillangéros piros papucs, 

   rokolya volt rajta. 

Férfidivat-kirakatba Lidike benézett 

Hát a kirakatból egy úr a szemibe 

   nézett! 

Selyemből volt a bajusza, 

   szép piros a szája, 

Mozdulatlan állt a helyén, 

   csak mosolygott rája. 

Szeme fényes, haja selymes, 

   keze porcelános...

— "Aj, ha tunnám, — szólt a Lidi, — 

   Pétör-e vagy János?" 

— "Azér néz, mer teccek néki!" — 

   így beszélt magába, 

S bemosolgott ő is a nagy üzlet 

   ablakába. 

És azontúl, ha tehette, 

   minden áldott este 

Azt a kirakatban álló 

   finom urat leste, 

Integetett figurázva, 

   magyarázva néki: 

— "Én vagyok itt, a Lidike! 

   Ifijúr, gyüjjék ki!" 

Egyszer este becsukták a finom 

   úri boltot, 

De a kirakatba' reggel másik baba 

   volt ott... 

Elfelejtették a fejet felsrófolni rája: 

Tátva maradt ijedtében a Lidike 

   szája. 

Bebámult a kirakatba, 

   könnyes lett az orra, 

Szemrehányó szemmel nézett 

   a fiatalúrra, 

Kibuggyant a szó belőle: 

   "Hajja az úr, kérem, 

Ha nincs feje, mér nem mondta?! 

   Mér kezdett ki véllem?! 

Mér kezdett ki véllem?!" 

Gömbakácom frizurája

— tekintve, hogy nincsen vágva —

magától lett ilyen labda,

s ha ébredünk szeles napra, 

szélfútta lombkoronában 

viháncolnak tán vidáman

a manók is, tőlük táncol 

összes tincse, gömbakácról 

gömbakácra derű rebben,

aztán megül a szívemben.

2025.06.15.

DÓ-cziné ládájában találom?

RÉ-buszokban beszélő barátom,

MI-t is mondjak, mikor mérges vagyok?

FÁ-kon a fütyülő rézangyalok

SZÓ-lamával szépen kifejezve,

LÁ-tod, milyen rejtelmes az este?

TI-tok lenne? Hiába kutatom?

DÓ-ra már csak láthatlan szubatom?

2025.06.15.

Hallod? Harsan már az angyaltrombita,

illata zengi, virágot hozni ma

sem lehetetlen, fénynél sebesebben 

elvarázsolt, a csillagok szemedben 

ragyogják: amit sejtjeimben érzek,

igaz. Nézd! Összetartoznak a részek.

2019.04.27.

Bárcsak a trombitám újra szépen szólna, 

nem a tokba zárva szekrény mélyén volna!

Hozzám is eljutott egy angyali dallam, 

és most megtorpanok, csak hogy jobban halljam. 

Varázsol a zene, s vele a mestere:

Haydn Esz-dúr trombitaversenye.

2025.06.08.

Szalad a lányka, palástja lebben,

Elza királynő sem festene szebben!

Bizony, most ő a kedvenc hősünk, 

és igazán nem lenne szép tőlünk, 

ha nem tennénk meg mindent annak érdekében, 

hogy kis hősöm képzeletben a helyébe lépjen. 

Ezért hát a szép ruha, kesztyű, cifra hajfonat, 

hogy lássam felragyogni a mosolyodat, 

mert mikor a lányomat boldognak látom, 

annál nagyobb varázslat nincs a világon. 

2014.

Szép lenne, ha ma is varázsolna

csillámporát a világra szórva, 

nem olvadna el, és földet érve

megenyhülne vele a nap fénye.

Szükség lenne rá e forróságban,

hűtött ital lenne a pohárban. 

Kocka koccan, de eltűnik menten. 

Jeget, varázst hiába kerestem?

2025.06.08.