Felhőnéző

Nézd csak, őszirózsaféle

mindkettő, de szép növénye 

egyik, s másik lám, a rétnek, 

és azt hallod, mit beszélnek?

A bóbitás küllőrojtra

ráismerhetsz, épp ezt mondja:

— Jaj, te pompás telekia,

     ilyen sárgán virulnia

     szirmaidnak hogy is lehet?

— Tudnád! Most itt élek veled,

     nem a hűvös hegyvidéken, 

     ahol lenne még szebb nékem 

     termetem és virágzásom!

Ne búsulj, te bóbitásom, 

lakik erre másik rokon, 

de csak névleg, ne vedd zokon:

holland fehér bóbitáson

vidulhatunk, éppen három 

tipeg felénk, a tyúkanyó

és két csibe, látnivaló!

Nevetséges frizurákon 

végignézve — éppen három 

van belőlük —, más formára

fodrászolva, szépre vágva, 

szóval, kedves küllőrojtom,

kérlek, ne szomorogj folyton!

2025.07.09.

Baromfiudvaron

mit látok, hát vajon 

mért kocog ott Lenke 

— öregecske kecske —,

nyomában meg Prézli

csahol, s őket nézi 

érdeklődő pulykák 

hada, akik fújják:

— Mit loptál a házból?

Gazdája is rászól 

— végre utolérve —

a konok kecskére:

— Kutyafáját, Lenke!

    Azt a papírt tedd le!

    Mért kellett elvenni?

    Nem szabad megenni!

De hiába kéri, 

szájából kitépni 

nem bírja biz, s Lenke 

persze mind megette. 

Tanácstalan Prézli, 

mit kell tenni néki

mostan, vár a csahos, 

gazdája haragos?

Dehogy! Máris nevet,

nézve kecskét, ebet, 

s mi lehetett azon 

az elrágcsált lapon?

Néhány sornyi tinta:

bevásárlólista.

2025.07.09.

Tavirózsa levelére

fura madár odalépve 

víz alatt mért kotorász?

Lesz csőrében jó fogás!

Óriási a csiga, 

hínár alól vacsira 

horgássza ki a nagy lábú, 

piros csőrű, kéklő szárnyú, 

nevét erről kapta. Hú, 

ugye vicces a kék fú?

Csupa szín és csupa kék, 

mint a tó és mint az ég. 

Mocsarak és nádasok 

lakójaként láthatod, 

de nálunk csak vadasparkban, 

lehet, meg is szólal halkan, 

hogyha figyel valaki, 

tán ezt hallja: ki-ki-ki.

2025.07.08.

Pata dobban? Pipitér,

ne aggódj a pipidér'!

Galoppozó paripa 

betoppan, sok kisliba

szétszaladna, hiába, 

kikerülte vigyázva, 

nyihogva a csapatot, 

majd a fákhoz baktatott.

Tán kell finom, jó levél,

ezért jöttél, Hófehér?

Rúgj egyet a levegőbe, 

fuss vissza a legelőre 

kerítésen átszökellve, 

ám aztán nehogy a kertbe'

találkozzunk, te csikó!

Még hogy szürke! Tudható,

azt mondják, hogy bizony nincsen 

fehér ló, de látod itten? 

Ugye, milyen ragyogó?

Hát nem szürke ez a ló!

2025.07.06.

1. 

Csak elmentem babér', 

nem jár ezért babér 

koszorúba kötve, 

mert aki sütötte 

rakottá a babot, 

máma sem én vagyok. 

2.

Pengéje nem amatőr 

munka, mert hogy ama tőr 

válaszolva éles szóra 

szavakból lett kovácsolva. 

3.

Ha volna bizalma, 

kosárba' biz alma 

lehetne, de színe 

otthon keserítne 

talán, és a néne 

szívében a mérge

mondaná: — Te bordó 

fényes ruhát hordó, 

ragyogó, negédes, 

mért nem lehetsz édes?! 

4.

Bár napjai napon telnek, 

mostan is egy állatkertnek 

útján járva gyalog sül, 

várja, hogy a gyalogsül, 

az a szúrós tarajos, 

tudod, a kis aranyos 

üregéből kinézve 

rákapjon egy gyökérre, 

avagy éppen déltájba' 

odatévedt békára. 

2025.07.06.