Felhőnéző

Pásztorkutya hegyek között,

népviseletbe öltözött 

párok tánca, Barcelona, 

fokhagymásan, jól megsózva 

Dalí katalán kenyere,

és a krémet szereted-e?

Tálka mellett ezüstkalán,

apró csengettyűje talán 

épp olyan, mint Kalán néni 

meséjében, s aki kéri, 

jut még neki: Borzas Kata, 

nem lesz itten korgó hasa 

senkinek se, sütik sora, 

Csip-csup csodás a vacsora. 

2026.02.28.

Körúti, akár a hajnal,

ha színes ceruzarajzzal 

találkozik a falon, 

hiszen e régi szalon 

koros kötetei mellett 

lám bekeretezve hely lett

egy kis bohóchalnak szintén.

Kérdezhetnéd te is, mint én, 

Szenillaként miért jártam

könyvek közt Némó nyomában?

2026.02.21.

Hogyha egyszer lenne nékem,

csupa kunkor hintaszéken

üldögélve, úgy találna 

nap és éjjel, hajlott fára 

hajlott hátam nehezedne, 

vele együtt ringva-rengve.

Melegbarna íves karfa 

támogatna, kezem rajta, 

lábtartóján fájós boka 

megpihenne, fázni soha 

nem engedne, takaróba 

velem együtt burkolózva, 

bizony, Thonet hintaszékem 

hogyha egyszer lenne nékem. 

2026.02.01.

H ogy is készülhet ma, ó    H,

A nnyi finomság? N            O,

R észletezzem? Átható       N 

T erjeng oregan                   O, 

F okhagyma, mi pizzán sü L,

O tt illatoz rag                      U, 

R étes, ízes barátfü              L, 

D ejós-almás baty                U. 

2026.01.18.

Felhő, tükör, virág, lámpa,

ajándékba kaptam én 

kislányomtól, és meglátva 

karácsonynak estelén 

bámulhattam virágmezőt

— tükörben mi megjelent —,

távolba is beleveszőt, 

dehát hogyan? Odabent

miként élhet ennyi kéklő, 

égre nyíló tulipán?

Nappal tükör, éjjel fénylő, 

világító lámpa lám 

felhőt formáz, körbenézem, 

fehér varázsdobozka 

tükörében fagyó télben

tavaszunkat elhozza.

2026.01.03.

Következzen Weöres Sándor két verse, felhővel és tükörrel:

Felhők 

Nyitott ablak tükrében szembe-úszik a felhővel a tükörfelhő.

Szegélyén amorettek olvadnak, súlyos közepén szörnyek csavarják

ormótlan testüket, tátongó állatfejek fogsora közé harapott sima 

kékség fogy és tágul. Egy viola hintó leválik, a kékbe iramlik és 

hamar eltűnik; de sejtheted, ott nyargal látatlanul; rajt istenek ülnek,

vagy a semmiség semmiségei, vagy a halottak, kikre huppanni 

hallottuk a földet és róluk tovább mit sem tudunk. 

Úsznak a felhők és szemközt tükör-felhők; s aki szemléli: koponyája

alatt a természet szemközt úszik a gondolattal. 

Az eleven tükör 

Emeld fel arcod, hadd nézzem: szemedben 

mind tükröződik ablak és virág 

és én is, szunyognál nem szélesebben; 

mogyoróhéjban úszik a világ.