Felhőnéző

Milyen? Most mesélek róla.

Nem éppen asztali forma, 

tudod, előszobafalon, 

járva-kelve ott láthatom,

ahogy egy rézszínű sárkány 

este közeledtét várván 

a cizellált foglalatban 

egyre tartja, minduntalan 

bűvöli, a míves búra

üvegére rajzot fújva, 

s amikor felfénylik végre

vidáman, te belenézve 

csak érzed, amint ragyogva 

derűt csillogtat napodra. 

2024.04.05. 

Következzen Nemes Nagy Ágnes verse, egyik kedvencem. 

Érdemes elolvasni, ha valaki még nem ismeri.

A címe szintén:

Lámpa 

Lámpa van a szíved közepében, 

Attól fénylik minden porcikád. 

Lámpafényed bársonyosra szűröd, 

Mégis, ahol vékonyabb a bőröd, 

Rózsaszínben földereng a szád. 

Hajad, az a fecske-fekete,

Lila szikrát pattogtat az éjben, 

Köztük arcod csillog, mint a köd, 

Augusztusi csillagok között —

Lámpa van a szíved közepében. 

Szódásüveg idén sem lett

nálunk része az ünnepnek, 

bármily szép és bármilyen kék, 

akár épp odafenn az ég. 

Ez a tavaszi nap ma más,

kukkol sütőből kelt kalács,

galamb forma, bors a szeme, 

a nagymama meglep vele 

unokát, de amíg várnak, 

hogy kihűljön, sült madárnak 

lába kél, vajon hova tűnt,

ejh, az a kukucs? — Elrepült! —

jön a válasz, és a morzsa 

mind nevet a kis hunyóra. 

2024.04.05. 

Hozom Nemes Nagy Ágnes két gyerekversét. Sorait olvasva ismerkedtem meg ezzel a kaláccsal, a kék szódásüvegről szóló pedig az egyik kedvencem tőle :)

Kukuca 

Van egy kalács: kukuca, 

friss kalácsból kalácsforma. 

Azt mondják, ha jó leszek, 

meg is kapom karácsonyra. 

Azt mondják, hogy madárforma, 

azért kapom karácsonyra. 

Azt mondják, hogy szárnya van, 

csőre van és lába van, 

frissen szabad kézbe vennem, 

karácsonykor meleg madár 

ülhet majd a tenyeremben. 

Szeme helyén bors van. 

Adják ide gyorsan! 

Szódáskocsi 

Hiszitek vagy nem hiszitek: 

minden kocsin van egy üveg, 

ami kék. 

Sok fehér közt egy a kék, 

felhők között ő az ég. 

Hiszitek vagy nem hiszitek: 

nincs szebb, mint a szódásüveg, 

hogyha kék. 

— Ki ez a jövevény, srácok?

    Egy szemtelen szárnyast látok.

    Szerintetek szóljunk neki?

Méhészborzot Zordon lesi. 

Vicces, álmában is hogy ás!

— Van köztünk egy kakukk(tojás),

    hangosan csipogva, hékás, 

    hívogat egy madár. Ménás!

    Ébresztő! Ott topog rajtad. 

    Hallod? Egyfolytában zargat.

Végre magához tér Regő,

mézkalauz, viaszevő 

sürgeti már, sietnének, 

reszkessenek a vadméhek!

Indicator indicator

bemutatkozni magától 

nem fog, beceneve Indi, 

indulnak épp reggelizni, 

száguldanak, akár szélvész, 

mézkakukkunk és a méhész. 

2024.04.05.

Flamingó csapat érkezett, 

rózsásra azúrkék eget 

színezve, barátunk álma 

ez éppen, repesve várja, 

hogy immáron párja legyen, 

lépeget ő is kecsesen, 

magasra emelve fejét, 

amerre néz, ott szerteszét 

vízben balettozó madár, 

velük, közöttük ropja már, 

és mielőtt felébredne, 

menten nekikeseredve, 

naplementében a ringó, 

hajladozó szép Iringó 

pördülve, szárnyát kitárva 

hát mit hall: — Szabad egy táncra?  

2024.03.29. 

— Láttam egy furcsa szerzetet! 

     Zordon? Épp erre ügetett 

     imént, de ebben a porban

     most hiába nézem. Hol van?

— Megint képzelődsz, szavamra,

    megárt a hőség, Szavanna!

    Alszom, jó? Hisz' nincs itt senki.

    Kellene leheveredni 

    neked is — az aligátor

szundítana már, ámbátor:

— Még hogy senki?! — szól a homok —

    Méhészborz, egy Ménás vagyok!

    Másik tisztes nevem Regő,

    testem szilaj, merő erő!

— Értem. Akkor hát mondd, mért ás,

    bújik föld alá egy Ménás?

Lett por újra, legyezgetve 

bámulnak a színezetre. 

Egyrészt ilyen, másrészt olyan, 

elválasztva, ugyan hogyan??

— Rejtőzködő ősapámra

    egyszer a Hold rátalálva 

    átfestette jókedvében, 

    ezért bizony kérem szépen

    habár veszélyt szimatolva 

    félig elbújok a porba, 

    bundámra is vagyok büszke, 

    feketére, s színezüstre.

Így esett, hogy egy kissé morc,

igazán furcsa méhészborz 

belebotlott a csapatba, 

társa már Zordon, s Szavanna. 

2024.03.29.