Fervens blogja
Árny
Holdfény csillan a tó tetején
Árny mozdul rá a tó mélyén,
A telihold fénye csalta elő,
elkezdődőtt a vadászidény.
Nem mozdul árny még csupán,
Alakot még nem ölt,
Kiszabadult börtönéből,
Széllel száll tovább.
Emberek átkai keltették fel,
Ez ad neki alkot formát,
A gyűlőlet táplálja,
Amit az ember magában kiállt.
Csendes éj
Csendes éj volt elfújta a hajnal,
És Én ott maradtam magamban,
Szívemben egy szomorú dallal.
Nem nem Én sírok csak az eső,
Szánt mély árkokat arcomon,
Most már a szél a társam utamon.
Vándor lettem újra ezen a hajnalon,
Előttem nincsennek már titkok,
Megnyíltak a rejtett ajtók ablakok.
Az utak nyomát követem,
Mindegyik mesél nekem,
Nem tudva melyik hova vezet.
Egy-egy sors minden út,
Egyik hosszabb másik rövidebb,
nincs két egyforma sohasem.
Emlékek
Korhadó emlékek,
Mocsárba süllyedt,
Emlék-foszlányok
Meg-megcsillannak.
Pillanat üvegképként,
Úsznak darabjaikra törve,
Lelkem tengerén.
Egy-egy kimondott szó,
egy-egy pillanat!
Mely összetörte szívemet.
Le-lesüllyed lebeg,
Majd feljön újra,
Fajdalmam tükörként,
Ver visszhangot bennem.
Hajnali szél
Hajnali szél!
Hajnali szél simogatja arcomat
Halvány csík kél a dombok között
Bíbor fénnyel lángol fel a Nap,
Lelkemben béke honol.
Megfordulok és Te alszol,
Álmod nem zavarja semmi,
Szememmel végigsimogatlak,
Mosollyal válaszolsz.
A Nap aranyba öltözött,
Madárfütty köszönti a reggelt
Ajkadról finom csókot lopok,
Azt suttogva Szeretlek Kedvesem.