Fervens blogja
EgyébNaplemente
A lemenő Nap sugara
Bársony glóriát fon körém
Az Éj sötétje előtt átvilágít.
Mi az amit ma tettél
Titok nem marad előtte,
De nem szól magadnak felelsz!
A ki nem mondott kérdésekre
Az éj meghozza álmod
A válasz benned él,lelkedből szól feléd.
A csend tisztasága
A csend tisztaságába burkolózva,
Áttörük ma a tagadás falát,
Nincs már bennünk több félelem,
Nincs több tagadás.
A csend tisztaságába burkolózva,
Tisztán állunk önmagunk előtt,
Belső csendünkben elmerülve,
Elfogadtuk a jót magát.
A csend tisztaságába burkolózva,
Kinyitottuk szívünk zárt ajtaját,
Kéz a kézben járva,
A boldogság, a szeretet útján.
Ősz
Őszi hajnal ébreszt reggel,
Dér csillan meg a fák tetején.
Csalóka fény játszik rajta,
A szivárvány hét színét.
Hét szín hét szólam,
A szív a lélek dallama szerint,
Az ég tiszta vakító fehér,
Semmi sem rezdül merev mint a jég.
Csak a szél süvít a fák között,
Hóbuckákat görgetve maga előtt,
Minden ami tegnap még élt eltűnt,
Magam vagyok az óriás fák alatt.
Árny
Holdfény csillan a tó tetején
Árny mozdul rá a tó mélyén,
A telihold fénye csalta elő,
elkezdődőtt a vadászidény.
Nem mozdul árny még csupán,
Alakot még nem ölt,
Kiszabadult börtönéből,
Széllel száll tovább.
Emberek átkai keltették fel,
Ez ad neki alkot formát,
A gyűlőlet táplálja,
Amit az ember magában kiállt.
Csendes éj
Csendes éj volt elfújta a hajnal,
És Én ott maradtam magamban,
Szívemben egy szomorú dallal.
Nem nem Én sírok csak az eső,
Szánt mély árkokat arcomon,
Most már a szél a társam utamon.
Vándor lettem újra ezen a hajnalon,
Előttem nincsennek már titkok,
Megnyíltak a rejtett ajtók ablakok.
Az utak nyomát követem,
Mindegyik mesél nekem,
Nem tudva melyik hova vezet.
Egy-egy sors minden út,
Egyik hosszabb másik rövidebb,
nincs két egyforma sohasem.