Bolygó a gexidi porban - 9. rész

- Jól aludtál, csipkerózsika? - a kobold arca közönyös volt. Meg egy picit sápadt. Meg egy kissé karikás.

- Felébreszthettél volna, tudok én őrködni - ásítozott a fiú.

- A tegnapi nap után neked aludnod kellett, kölyök.

- Félig - Adyx rápillantott Jeremiásra, és az értetlen fejét látva inkább kifejtette a dolgot - Félig vagyok ember. Féig van húsból az agyam, és csak az idegrendszerem vele biológiai. Tehát feleannyit kell aludnom, mint egy teljesen hús-vér lénynek, hogy kipihenjem magam.

- Pardon? - a kobold hangja ugatásszerű volt. Mintha rejlett volna benne egy kevés bosszúság.

- Hat órát aludtam, ami egyéni rekord. Utána négy órán keresztül lustálkodtam.

- Pofátlan teremtés!

- No, majd legközelebb én őrködöm egész éjjel. Van valami harapnivalód? Az én készleteim sajnos kiapadóban vannak.

- Nincs... kaja... a környéken... - Jeremiás villámló szemekkel rejtette a háta mögé a varázsbatyuját - Be kéne vásárolnunk ezen a közeli településen, ahol a kincset érő sípcsont is téblábol a gazdájával együtt.

- Apropó, a kincs... - Adyx a medáljáért nyúlt, és nyomogatni kezdte azt - Xp-1, hol van éppen Gworg sípcsontja?

- Ötven méterre, és közeledik - az angyalszerű lény arca kifejezéstelen maradt.

- Hogy mi van?! - vágta rá kórusban a két kalandor.

- SEGÍTSÉG, MENTSENEK MEG, A SZŰZ MÁRIÁRA ESKÜSZÖM, HOGY MEGŐRÜLT A VILÁG! - minden idők egyik legizgatottabb élőhalottja kirobogott a fák közül, odarohant hozzájuk, összeesett Adyx zsákjában, majd ijedten meredt az újdonsült társaságára.

- NEKTEK IS A LÁBAM KELL?!

Jeremiás óvatosan odalépdelt az élőhalott felé, de amaz ijedten hátrált előle.

- Nyugodj meg barátom! Jeremiás vagyok, a kialvatlan. Te lennél Gworg? - Ezt nem kellett volna mondania. Az idegen szeméből szinte sütött a rémület, ahogy ránézett a koboldra.

- Ho... honnan tudod?

Jeremiás átgondolta a helyzetüket. Az igazság egy csodálatos dolog, de nagyon veszélyes is, ha egy paranoiás élőhalott túl igyekszik interpretálni azt.

- Hallottuk, milyen megszállottan viselkedik manapság a nép veled szemben. Nyugodj meg, mi nem akarunk tőled semmit, barátom!

- Kincs hatótávolságon belül! Óhajtja, hogy kilőjem az altatónyilat? - ennyire gyorsan még nem kapcsoltak ki hologramot, mint ahogy ezt Adyx most megtette.

A kobold a tenyerébe temette az arcát, majd a medált egy kék fény vette körbe, és az eszköz felszállt a legmagasabb fa tetejére. Onnan talán nem hallani, ha beszél. Közben Gworg is kereket próbált oldani, de ugyanez a kék fény körbefogta őt is, és odacövekelte a földhöz. Most pedig beszélnie kell ehez az idegroncshoz, és... Őszintébben, mint tervezte. Rohadt medál!

- Az a helyzet, kölyök - kezdett bele a kövér kobold - hogy néhány elmebeteg kitalált egy játékot a bolygón, és az egyik összegyűjtendő kincs az a te sípcsontod. Nyugalom, az Isten áldjon meg téged! Nem foglak bántani. - Adyx odaosont mellé, és az ytsar kivégzőosztag kifejezést súgta a kobold fülébe.

- NEKTEK IS A LÁBAM KELL! VAN, AKI LÁNCFŰRÉSSZEL ROHANT FELÉM, MÁS ORTOPÉDUSNAK ADTA KI MAGÁT, HOGY A KÖZELEMBE FÉRKŐZZÖN, EGYSZER MEG ÖTEN FOGTAK LE, ÉS...

- Nyugalom, kölyök! Szólíthatlak Gworgnak?

- I... Igen - az élőhalott megadóan bólintott - Mi lesz most velem?

- Nekünk valóban a sípcsontod kell, de ez nem jelenti azt, hogy el is akarjuk azt venni tőled. Ha hajlandó vagy velünk tartani az utunkon, akkor társként tekintünk rád, és védelmezünk téged ezek ellen az elmebetegek ellen.

- És ha nemet mondok?

- Akkor letépjük az egyik lábadat, kiszedjük belőle a sípcsontot, eltesszük egy zsákba, és boldogan megyünk tovább - mosolygott Jeremiás.

- Várj, ezt inkább intézem én... - Adyx odalépett a kobold és az élőhalott közé - Valakinek az őrültsége miatt téged üldöznek most, Gworg, és egészen addig üldözni is fognak, amíg tart ez a játék. Nem menekülhetsz el egyedül! Nem védheted meg magad egyedül! Mi társként tekintenénk rád, hiszen veled együtt a te kincset érő sípcsontod is velünk van, és ha megszerezzük az összes kincset, akkor találkozunk majd a játék kitalálóival, akikkel elbeszélgethetünk majd némi tasli és véraláfutás kíséretében arról, hogy miért volt a játék egyik központi eleme a te életed megkeserítése.

- Ha így fogalmazunk... - Gworg vacilált.

- Mondd, van valami különlegessége a sípcsontodnak? Hmm? - a kobold az arcát simogatta, mintha mélyen gondolkozna.

- Nos... Van. De ahhoz mondkét sípcsontomra szükség van.

- És mi az? Illúzió? Mágikus tűz? - Adyx próbált nagyon érdeklődőnek tűnni, mert érezte, hogy még nem nyerték el teljesen Gworg bizalmát.

- Nos... Tudjátok, mi az a szovjet himnusz? - a többiek a fejüket rázták.

- Üljetek le ide, elmesélek nektek egy történetet az őseimről, közben pedig... - összecsapta a két sípcsontját, mire furcsa hangszerek kezdtek el játszani, majd egy öblös férfihang "szájuzt" kiáltott.