Haiku és Limerick

Lebontom én a várfalakat,
hiányzol, jaj nagyon akarlak,
gyere hát légy enyém,
kemény, merész legény,
érezzed velem jól magadat.
 
Testemet, lelkemet adom én,
de hogyha nem tetszik e szókép,
hallgass és úgy szeress,
légy önző és heves,
porozz be, mint egy jó szorgos méh.
 
Virágom csak neked nyílik most,
szagolgasd, illatos liliom,
mézemet átnyújtom,
és ezen az úton,
mennyekbe kerülhetsz, úgy bizony.
 
Angyalok között, ha elvegyülsz,
nem földi csodákban részesülsz,
gyönyörért nem nagy ár,
ott ahol nincs határ,
ha fejre glória nem kerül.

2015. november 16.

Este, ha szobámban lefekszem, 
magamról a ruhát levetem, 
a hiány betakar, 
nincs rajtam csak paplan, 
vágyamat az éjbe lehelem. 

Jó lenne végre azt hallani, 
fülembe súghatná valaki, 
csodásan szép tested 
hagyjad, hogy érezzem, 
öledben szeretnék ringani.

Az élet útja
önmagába visszafut,
egy álomkörút.

2014.

Az élet fája
a lelkek iskolája.
Tanulni jövünk.

2014.

Az élet fája
érzelmek iskolája.
Megerősödünk.

2014.

Az élet csak a
tapasztalatszerzések
nagy iskolája.

2014.

Lecsapott az ég,
azt játssza haragszik.
Fuss, amíg lehet!

2015. április 14.

Az égen ragyogott egy csillag,
Földünkre egyszer csak lepillant.
Hirtelen megszólal:
Mondd testvér, te hogy vagy?
Miközben a szeme felvillan.
 
Köszönöm kérdésed cimbora,
fojtogat engem az út pora.
Jó lenne az űrben,
nem lennék most zűrben,
vágyódom egy fekete lyukra.
 
Beszippanthatna már magába.
Boldogan mennék a halálba,
mert így nem egyszerű,
csak bú van, nincs derű,
szerelmes vagyok a magmádba.
 
A beszélgetésből kiderült,
hogy a Föld kicsikét felhevült.
A csillag csillogott,
a tüze lobogott,
udvarlás nagyon jól sikerült.

2014. szeptember  ( Limerick rimusra )