Haiku és Limerick

Japánban élő 
szórakoztató művész.
Ne hidd, hogy kéjnő!

2014. július 26.

Ártatlan fiú a Palika,
betért egy közeli zaciba,
pénzt kapott keveset,
ezzel ő mit tegyen?
Fogta és elvitte Marinak.
 
Marika mondd csak ez mennyit ér?
Mit vegyek én most a semmiér?
- Ha kezembe adod,
picit megforgatom,
addig, míg a Sanyi ideér.
 
Odajött végre a Sanyika.
Mit csinálsz ott kedves Marika?
Én csak pénzt keresek,
mondta nagy kedvesen,
azonnal mehetünk moziba.
 
2014. július 22. ( Limerick ritmusra írva. )

Volt egyszer egy kislány a Julcsa,
férfiak szívéhez volt kulcsa.
Sokan nem értették,
néhányan féltették,
azt hitték, hogy egy kis butuska.
 
Tettetni tudta, hogy okos lány,
máskor meg azt, hogy ő boszorkány.
Tündér volt házias,
néha, meg hárpia,
de ezt a férfiak megszokták.

Az arca gyakran volt maszatos,
rárakódott néha egy kis kosz,
amikor nyelvével
ízlelte az ételt,
a szíve boldogan zakatolt.
 
Ügyesen fogta meg a répát.
Főzéssel soha ő nem tréfált.
Sokáig vakarta,
alakra faragta,
nem volt ő kész, csak úgy éjféltájt.

Jó hosszan forralta a katlant,
ágyában felrázta a paplant,
kiverte félkézzel,
aztán belefészkelt,
nagyokat nyújtózott ő rajta.
 
Mosoly ült ezután arcára,
mert vissza gondolt a napjára,
örült a jótettnek,
hogy mások jót ettek,
készült a holnapi munkára.
 
Gondolta: Az ízek finomak,
adom én ezentúl másoknak,
érezzék, hogy ez jó,
sokszor mondják ezt: Ó!!!
Elismerésből ki ne fogyjak...

2014. július 22. ( Limerick ritmusra. )

Az élet fája
virágot bont, termést hoz,
végül kiszárad.

2014. július 22.

Azt mesélte tegnap a Kata,
ajtaját nem zárta lakatra,
bejött egy közlegény,
azt mondta kőkemény,
és vele a tervét tudatta.
 
A harcban majdhogynem elesett,
nézze meg rajta a sebeket,
kenje be a krémmel,
tegye ezt nagy hévvel,
nyugtassa az majd az ereket.
 
Elkezdte a tettét Katika,
rájött, hogy nem volt ez nagy hiba,
megérte a látvány,
behozta a hátrányt,
síkos lett neki a bugyija.

2014. július 22. ( Limerick ritmusra írt történet )