Kerepesi út emlékek

Mikor az utolsó fény is 
kihunyt a gyárban,
már mindenki, 
könnyet ejtve elköszönt,
a kisboltnál, egy 
keserű búcsú pohárra,
minden Barát, 
képzeletben összejön.

Fogadkozunk, 
majd hívjuk egymást,
mégis túl hosszú 
évek telnek el,
mire pár régi jó kollégád, 
egy hívásodra felfigyel.

Így volt ez mindig, hisz' 
az élet messzire sodor,
az ember már csak ilyen, 
saját létéért lohol.
Olyan jó nézni néha, 
a rég megsárgult képeket!
Remélem összefutok 
még egyszer,
a kisboltnál: 
Veletek!

2016.01.30.

Bárhogy szeretnénk, már visszahozni nem lehet,
az együtt töltött, elmúlt, sokszor kemény éveket.
Volt olyan mi rossz volt, bár azt feledni tudni kell,
lássuk be, pótolni nem tudjuk majd semmivel.
Egymásért kiáltunk olykor, de ez sajnos már a múlt.
Be látjuk most hogy nincs tovább, már bánjuk piszkosul.
Második otthonunk tán örökre megszűnik,
együtt maradni nincs erőnk, arra már nem telik.
Szétszóródunk majd a kéklő csodás ég alatt,
pár kapcsolat mi tán szoros volt, azért megmarad.
Még abroncs fut talán sokáig, mihez adtuk nevünk,
egy újra tervezés lett (GPS-szerint) az életünk.
Még nem tudjuk később mi vár,
Maradjunk egymásnak meg,
ha már bezár a gyár!

2015.05.04.

I ndulnunk kell hát az útra,
S orsunk mit ránk szabott.
T emérdek emléket őrizünk,
E lhagyni fáj nagyon!
N em fordulhatunk már vissza.

V állunkon ezer teher!
E ngedjük el hát a múltat,
L épjünk ha menni kell!
E zrével szövődött Barátság,
T estvérem köztük leszel!
E lmúlt egy csodás korszak,
K önnyeket mégse ejtsetek!

Kollégák Jó Barátok,
I s t e n V e l e t e k !