Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Emlékek
JohanAlexander• 2017. május 26. 09:48
Mikor az utolsó fény is
kihunyt a gyárban,
már mindenki,
könnyet ejtve elköszönt,
a kisboltnál, egy
keserű búcsú pohárra,
minden Barát,
képzeletben összejön.
Fogadkozunk,
majd hívjuk egymást,
mégis túl hosszú
évek telnek el,
mire pár régi jó kollégád,
egy hívásodra felfigyel.
Így volt ez mindig, hisz'
az élet messzire sodor,
az ember már csak ilyen,
saját létéért lohol.
Olyan jó nézni néha,
a rég megsárgult képeket!
Remélem összefutok
még egyszer,
a kisboltnál:
Veletek!
2016.01.30.
JohanAlexander2017. május 27. 09:34
@Mikijozsa: Kedves Miki, én köszönöm!
Mikijozsa2017. május 27. 08:52
Az ember "saját létéért lohol" - mennyire költői ugyanakkor mennyire az elidegenedés jele is, ezek az emlék nagyon intenek mindenkit arra, hogy tanuljunk a múlt történéseiből, kösz hogy olvashattam
JohanAlexander2017. május 27. 08:48
@Ametist: Bizony nagyon fontos.
Szívből köszönöm!
JohanAlexander2017. május 27. 08:44
@merleg66: Gábor, örülök, hogy értetted miért írtam, s köszönöm véleményezésedet!
Ametist2017. május 27. 07:13
Tetszett a versed... fontos az igazi értékek ápolása!
merleg662017. május 26. 21:28
Megtanultam, hogy az ember mindig arra ér rá amire akar. Sokszor bújnak emberek a "nem érek rá" kifejezés mögé, pedig talán az utolsó alkalom egy baráti csevegésre. Hiszen lesz-.e holnap? Ki tudja. Annyi minden van ebben a világban ami ellenünk dolgozik. Én azt mondom minden pillanatot meg kell ragadni, amikor találkozhatunk a régi cimborákkal. Remek versedhez szeretettel gratulálok.