BodaJani világa
SzemélyesAz úton
Most döbbenek rá, hogy milyen hosszú út áll még előttem. Hogy mennyi szeretet és fájalom kísér majd el. Hogy hányszor fogom még elveszteni a hitemet, és hogy mennyi harcot kell megvívjak érte, hogy újra visszaszerezem. Hogy legyen erőm. Most döbbenek rá, hogy még milyen hosszú út áll előttem. Hogy a halál is csak az út része, és átlépvén rajta, egy másik világba érkezünk, és folytatjuk tovább. Most döbbenek rá, még mennyi mindent kell tanuljak és mennyi élményt kell megéljek. Néha elveszek az élet szépségében, és elveszek a mocskában. Mindvégig töprengek, majd rájövök, így kell lennie. Szeretet nincsen fájdalom nélkül. Nincs élet halál nélkül. Az élet küzdelem. Mindíg megtanít valamire, amit majd az úton felhasználhatunk. Éjszaka, amikor csillagos az ég, mindig felnézek rá, és csak bámulom. Majd felsóhajtok. Vonz az ismeretlen a messzeség a távolság és a végtelen. És ekkor érzem, hogy mindannyia része vagyunk ennek a végtelen ismeretlennek. Hogy itt vagyunk és élünk. Valamiért.
Csak érezni akarom
Hideg vagyok.
Egy érintésre vágyom.Nem kellenek a szavak.Azt akarom, hogy megölelj.Hogy mellkasom legyen a párnád.Hogy homlokunk összeérjen.Azt akarom, hogy szoríts jó erősen.Arra vágyom, hogy nem mond ki,csak érezni akarom, hogy szeretsz.Önmagunk megismerése
"Feszegetnem kell a határaimat ahhoz, hogy megtudjam, ki vagyok. Hogy megtudjam, mire vagyok képes."
"Csak a saját gondolataid szabnak határt az álmaidnak."
"Önmagunk megismerése a korlátaink leküzdésével kezdődik."
Folyton lekorlátozzuk magunkat hogy én erre meg erre vagyok csak képes, hogy én így élem az életem, holott legbelül mást szeretnénk... Erőt kell venni magunkon és elindulni abba az irányba, ami olyan embert kovácsol belőlünk amilynek szeretnénk lenni. Próbára kell tenni önmagunkat, belemenni az ismertlenbe, hogy megtudjuk kik vagyunk és mire vagyunk képesek. El kell engedni minden félelmet és bizonytalanságot, ami gátol.