nem tudnék ilyetde mégis az enyém , rólam szól

Black•  2010. január 15. 16:09

   Bertold Brecht:                                                      

  A SZEGÉNY B:B- RŐL

 

 

 

Én,Bertold Brecht a fekete erdőkből származom.

Anyám a városba vitt,

Midőn méhében feküdtem. S az erdők hűvösségét

Megőrzöm magamban halálomig.

 

 

Az aszfaltváros az otthonom.Valamennyi

Halotti szentségét magamhoz vettem:

Újságokat.És dohányt.Pálinkát.

Gyanakvón, lustán és végül elégedetten.

 

Barátságos vagyok az emberekhez,

hordom mint ők a keménykalapot.

Azt mondom mind egész különös szagú állat.

S azt mondom nem számít én is az vagyok.

 

Üres hintaszékeimben néhány asszonyt

Ületek délelőttönként néhanap.

Godtalan elnézem őket s így szólok: A tiétek

Vagyok, de bennem bíznotok nem szabad.

 

Este férfiak jönnek.”Gentleman”-nek

Szólítjuk egymást milliónyiszor.

Lábukat felrakják asztalomra,

S”lesz még jobb sorunk is”-mondják.És én nem kérdem, mikor.

 

Reggel a szürkületben a fenyők vizelnek,

És férgük-a madárhad-jajgatásba fog.

A városban poharamat ekkor hörpintem ki,

Eldobom a csikket s nyugtalan álomba zuhanok.

 

Könnyelmű nemzedék, ültünk, és azt gondoltuk:

Nem dőlhetnek romba fejünk fölött a házak.

(így építettük Manhattan szigetének felhőkarcolóit,

A az Atlanti Óceánt mulattató karcsú antennákat)

 E városokból az marad, mi rajtuk átfütyül: a szél! boldog, mert házainkat üresre zabálja végre. Tudjuk, hogy előfutár mind,aki ma él,  És ki utánunk jön , nem méltó említésre.

 

A jövendő földrengésekkor remélhetőleg

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Black2010. január 15. 16:32

Hát a fordítót nem tudom de a xx.század legszebb versei közt szerepel.Brechtnél, a baj csak az hogy kölcsön adtam de vissza már nem kaptam. De őszintén nekem ennél jobb verzió nem is kell

BZ2010. január 15. 16:22

Ez tetszett, ezek szerint fordítás? Kié?