Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
nem tudnék ilyetde mégis az enyém , rólam szól
Black 2010. január 15. 16:09
Bertold Brecht:
A SZEGÉNY B:B- RŐL
Én,Bertold Brecht a fekete erdőkből származom.
Anyám a városba vitt,
Midőn méhében feküdtem. S az erdők hűvösségét
Megőrzöm magamban halálomig.
Az aszfaltváros az otthonom.Valamennyi
Halotti szentségét magamhoz vettem:
Újságokat.És dohányt.Pálinkát.
Gyanakvón, lustán és végül elégedetten.
Barátságos vagyok az emberekhez,
hordom mint ők a keménykalapot.
Azt mondom mind egész különös szagú állat.
S azt mondom nem számít én is az vagyok.
Üres hintaszékeimben néhány asszonyt
Ületek délelőttönként néhanap.
Godtalan elnézem őket s így szólok: A tiétek
Vagyok, de bennem bíznotok nem szabad.
Este férfiak jönnek.”Gentleman”-nek
Szólítjuk egymást milliónyiszor.
Lábukat felrakják asztalomra,
S”lesz még jobb sorunk is”-mondják.És én nem kérdem, mikor.
Reggel a szürkületben a fenyők vizelnek,
És férgük-a madárhad-jajgatásba fog.
A városban poharamat ekkor hörpintem ki,
Eldobom a csikket s nyugtalan álomba zuhanok.
Könnyelmű nemzedék, ültünk, és azt gondoltuk:
Nem dőlhetnek romba fejünk fölött a házak.
(így építettük Manhattan szigetének felhőkarcolóit,
A az Atlanti Óceánt mulattató karcsú antennákat)
E városokból az marad, mi rajtuk átfütyül: a szél! boldog, mert házainkat üresre zabálja végre. Tudjuk, hogy előfutár mind,aki ma él, És ki utánunk jön , nem méltó említésre.
A jövendő földrengésekkor remélhetőleg