Versek

Volt egyszer egy ravaszdi róka,

hirdette, ő tyúkól óvója,

aztán mikor betért,

tyúkból maradt kevés,

rókánknak ez volt a jó móka.

 

Volt egy tyúk, a neve Kotkoda,

tyúkól volt neki az otthona.

Egyszer aztán megszűnt,

minden kincse eltűnt,

mert ravasz rókánk kifosztotta.

 

 

 

Volt egyszer egy termetes medve,

ritkán volt szegénynek jó kedve,

de ha mézet lopott,

kedve megjött legott,

és minden baját elfeledte.

 

Volt egy kis méh, a neve Maja,

mézet hord; így van bőven kaja,

de ha jött a medve,

a mézet elvette;

érti meg: itt lesz sok-sok baja.

 

 

 

A szavannák királya Sába,

erejétől rettegnek máma,

de jön egy elefánt,

királyunk odébb állt,

hogy senki nem érhet nyomába.

 

Volt egyszer egy deli sörényes,

a becsületre folyton kényes,

hirdette is rendre,

dicső minden tette.

Miket tett, csöppet sem volt fényes.

 

 

 

Született egyszer egy kis sakál,

elhitte mindenki, ő király,

aztán hogy felnőtt lett,

mássá vált minden tett;

a csapatban rablás az irány.

 

Egyszer volt egy sógor farkas, Volf,

játékai közt nem tűnt fel golf.

Egész mást szeretett,

népeket vezetett

a kegyetlen rossz útra Adolf.

Egyszer volt egy kedves kislány;

magát sellőként kínálta.

Megijedt a hódolóktól;

ígéretét már nem állta.

 

Sellő képét szétoszlatta,

vetett fodra mára pára,

hódolóknak búcsút intett,

lehet; ott lent várta párja.

 

Varsát, hálót tűvé tesznek;

centinként a vizek mélyét.

Sellő lánynak nincsen nyoma,

csak egy mosoly őrzi képét.

 

Szökött sellő majd visszajő,

sok hódoló kicsit várhat,

marad idő gyűjtögetni

boldogságot, amíg várat.

 

Vizi világ bájos lánya

elrejtőzött, víz takarja,

homokszemnyi boldogságok

gyöngyfüzérét babusgatja.

 

Dédelgeti, cirógatja,

várja; igazgyöngyé váljon,

osztogassa ajándékként;

ez a sellőlányi álom.

 

 

Döcögő vonaton tehozzád indultam,

ömlő füstfelhőben, anyóstól feldúltan.

Csattogó kerekek zakatolták egyre,

öreg este előtt ne számítsak kegyre.

Gördült a sok kerék, zakatolta fennen,

őseid ismerve praktikus-e mennem?

Sorsom beteljesült. Tízre megérkeztem.

 

Remek hegyek, kellemes,

meredek helyeken eltelt hetek,

fesztelen lejtmenetekkel gerjesztett,

sebes, fejem mellett elreppent szelek,

melyek egybekerekedett elegye fejemben telet jelent.

Meleg hetekben rendre eltervezem;

vekkerem keveset ketyeg,

s elmegyek hegyekbe,

kedvemet keresem,

leceken repdesve,

keveset elesve

elverek egy

hetet.

 

Decemberben,

fennen remek helyeknek felelek;

nem tehetek egyebet; kegyvesztett ne legyek, megyek,

telelek veletek, mert kedvelem e hegyeket (s kegyelmetek).

Keveset edzett testem felett percet nem rettegek. Cseppet sem

megszeppenve, jegeken lelkesen sercegek, fekete jelek mellett

eszement hevesen repesztek, meredeken lerepdesve rendre

kedvem lelem. Este hegyekben eltelt percekre emelem

tele serlegem. Elernyedt testembe eresztett,

 jeges, de szer felett kellemes, erjesztett

serek lehelnek csepp lelket. Fejem

erre - persze - elnehezedve,

egyre keservesebben

 "felel", testem

kereveten

hever.

 

 

Fent emlegetett terheket reggelre

-persze- elfelejtem. Felkelek,

szememet fenyvesekkel lepett

hegyekre emelem, nem pepecselek,

lelkesen felmegyek, s telhetetlen

tekereg, sebesen teperek lefele,

mert szeretem. Elfeledve nekem

ez egyszer sem lehet.

 

 

Holnap lesz a szülinapom,

időben szólok, mert tudom;

amilyen vagy, elfelejted,

nincs nálad a nefelejcsed.