Versek

Éltető

Eső csepeg, szitál, szakad,

áldása lesz zúgó patak.

Csibeg-csobog, szalad, hízik,

Más patakkal barátkozik.

Összefognak, s összenőve,

messze jutnak egyesülve.

Folyó, folyam, tó vagy tenger

Itt gyűlnek az esőcseppek.

Tó és tenger befogadja,

hullámain elringatja,

napnak fénye melengeti,

a vágyait feléleszti.

Szökne most már, lenne pára,

kúszna, mászna "Naplétrára",

keresve új barátokat,

lenne ismét felhőpamacs.

Kicsi pamacs, fátyolfelhő,

bárányfelhő, mi majd megnő.

Lesz belőle nagy gomolyag,

ami aztán majd leszakad.

Leszakad, és megint esik,

csermely, patak keletkezik.

Csibeg-csobog, szalad, hízik,

Más patakkal barátkozik...

Örök forgás, sosincs vége,

Erdő, mező éltetője.

http://www.youtube.com/watch?v=ckzCdumMt3U  

http://www.youtube.com/watch?v=CSS73WiC4K8

Gyerekcsapat, esti tábor

ággyűjtés, a tűz már lángol.

Körbeülik, fával szítják,

Hagymát, krumplit megtisztítják.

Tűznek lángja, bogrács korma,

a vacsora kettőnk dolga.

Tábortűz ad hangulatot,

tücsökzene andalít ott.

Lobogó láng lomhább, lassabb,

szikra hadak ellanyhadnak.

Hamu sapkás parázs alul,

amiben a krumpli lapul.

Sült krumplinak kérges héja,

serceg, csöppen bacon zsírja,

kenyér pirul, illat tolul,

parázson sül, vacsorádul.

Csemegének sült gesztenye,

pocak degesz, hasad tele.

Leöblíted bodza szörppel,

tűz simogat melegével.

Míg te alszol, ő is szunnyad

parázs szeme lecsukódgat.

Reggelre egy korom kupac,

hamu halom, ez maradt csak.

http://www.youtube.com/watch?v=QcFMbx_MWkU&feature=related

Terasz sarkán puha ágyon,

gazdi adta kispárnámon,

alszom éjjel, fekszem nappal,

ha a postást megugattam.

Gazdaasszony hálás nagyon,

simogatás a jutalom.

Okos fejem ölbe veszi,

hátam, vállam dögönyözi.

Télen, mikor fagyok járnak,

hóemberek szalutálnak.

Nem fél egy sem, hogy fellököm,

sárga színnel megjelölöm.

Hideg este, játék után

kandalló fény, meleg  dukál.

Ott szuszogok, szunyókálok,

Lefekvésig bent „vigyázok”.

Éjszaka jön, csillagfényes,

kinti munka az esélyes.

Megküzdök a macskahaddal,

Szórólap jön, akkor azzal.

Teliholdat megugatom,

vonyítással távol tartom.

Hálás is az egész utca,

biztonságban van a cucca.

Reggelre már erőm semmi,

szerencsére, nincs mit tenni.

Várom  gazdám hazatértét,

Állam alá kerek térdét.

El kell vinnem még sétálni,

folyton folyvást rá kell várni.

Lassan halad, mint a csigák,

ez a sorsom, kutya világ.

 Kecskedarázs; Karcsúderék,

körül zümmög, menekülnék.

Belakta a kutyaházat,

chemotoxal nem vitázhat.

Fegyvert letesz, csendben marad,

kutyaháztól messze halad.

Túlvilági lét jutalma,

legyen neki szép sírhalma.

A hasznos légy

Keresztes pók legyet figyel,

hálót készít, csapdát szerel.

Lasszó mellé kötéllétrát,

hamar elérje a prédát.

Óvatlan légy, balga szolga,

sétarepül, nincs más dolga.

Pókhálóba benavigál,

ettől minden kedve elszáll.

A kedv elszáll, a légy marad,

pókhálóba beleragad.

Nekifeszül, "szétszakítja",

gyönge szárnya ezt nem bírja.

Küzdelmével keltett zajjal

a hálóőrt felriasztja.

Lasszót feszít, létrát keres,

gúzskötése foglyán feszes.

Megkötözi lábát, szárnyát

így készíti vacsoráját.

Reggel aztán "elengedi",

porhüvelyét földre veti. 

Nem repül, csak szállingózik,

csendben landol, leérkezik.

Néhány hangya megtalálja,

hangyabolyba becibálja.

Szeletelik, fölaprítják,

maradékát feldolgozzák.

Nem repül már, hasznossá vált,

pók és hangya kapott traktát.