Romok

Nagylány vagyok, már hajat sem simán kis tündérire fonok

Egyre többet járok el, és erről szép lassan már anyának sem szólok

Max csak egy gyors üzit dobok... mert mindenki csak nyaggat hogy folyton fiúkkal lógok

Ágyamon gyanús túlfűtött parfüm nyomok... de erre is csak "nyugi szimpla haverok" ennyit mondok

Pedig ott van az a sötét hajú fiú, vele hamarosan össze is költözök

Miért hezitáljak hisz magukkal visznek az ösztönök

Jó elismerem, igen néha egy kis vért köpök

Ne aggódj csak lépést tévesztettem de rendbe jövök

De kérlek ne reagáld túl ő már csak ilyen

Gyerekként is ugyanezt csinálta csak akkor még kicsiben

Már akkor is húzta a hajam és futott utánam engem kergetve

De csak annyi hogy ő így szeret én pedig végre érzem magam szeretve

Mégis inkább éjjel járok ki a lenéző és sajnálkozó pillantásokat elkerülve

Ha nappal látsz, akkor is mindig napszemüvegbe

És igen, tudom mi lesz a következő: "hisz azt mindig is utálta"

De nem annyira mint a szavakat amiket motyogva vetsz "utána"

Úgy érzed, hogy féltesz, óvsz és minden döntésem már megbántam

De ez sokkal jobban fáj mint a pofonok amiket álltam

Nem kell hogy szídj, hogy kioktass, hogy vezess

Csak bújj hozzám ölelj meg és egyszerűen csak szeress

Vesztes... csak ennyit érzek az életből

Már ököllel verek a tükörbe a méregből

Megint mi van? nagyon bámulod a fehér tablettát a kezemben

Ne aggódj ez csak olyan mint egy algopyrin... a fájdalomra a lelkemben

2 óra múlva már önfeledt táncot járok örömömben

Majd hetekig nem látnak a baráti körömben

De az okosító szavakkal eddig sem törődtem

Ez nem segít, mindig megtaláltam inkább azt amivel igazán töltődtem

Tompa világomon csak az hatol át ami igazán intenzív

"De a temetőben végzed, meghalsz, ez lesz így"

Olyan édes vagy hogy azt hiszed hogy ez élet így

A fájdalom már minden emberi érzéstől ellehetetlenít

Az utcát átjáró csontig hatoló rideg hideget sem érzem

A 100-asodat is csak a megszokott szerepek miatt kérem

Igazából nem kell, meg amúgy is, csak elveszik ezt is

"Szedd már össze magad", a vége felé is ezt hajtogattad feszt is

Én sem jöttem azzal, hogy hogy legyél boldog, igaz nem is tudnám elmondani pár szóban

Mert én is akkor álltam hozzá a legközelebb, mikor már nem voltam