Ametisz- Szinapszisok

Ha harcolsz a világgal
a teóriád, mint egy reflex-kalapács
üti azt, aki nem te vagy.

Félsz, hisz léted úgy üres,
hogy csak a jéghideg gondolat szül hitet.

Merre van mi körül-ölel?

ha hiszed mert érzed
valami azt súgja kell
melléd áll az élet
a rossz értelmet nyer

gyöngyökkel szórt erkély
álmok és remények bár
margaréta koktél
ízén ölelés vár

A világ és benne a lét olyan pimaszul bolond
csiki-csuki zónás frakciónációs kristály magma csomag,
mely képes rezignáltan is rád hangolni a gramofont
úgy, hogy ez a tűzben edződött tisztítókúra vulkáni mag
a szívedbe táncol, mint szferolit pezsgőpor dinamit
még akkor is, ha te éppen szájtátikázva mondod a tutit.

A vágy rinocérosz lábain a szerelemig
kacsint, majd kergetőzve belénk esik,
az a kibont és újra csomagol meglepetés
kamilla, mely illatán a szívverés
múzsa szinten dupla csokit eszik a végzeten
úgy, hogy végre elmondhatjuk: - jó, hogy itt vagy velem.

mikor hiányod perceit számolja az óra
és lejátssza minden mutatója
azt a nyitott könyv vagy nekem opust
mely csókolná szádra a hókuszpuszt
lazíts és érezd hogy a két kezem
átöleli veled a végtelent