Ametisz- Szinapszisok
gondolat-nyeremény
mint kék címke egy selyem blúzban birizgál a léted
és ha kifordítva húzlak fel magamra téged
ott van belső dresszkódod bilincsén hibád
úgy ahogy bennem sem látod Mona Lisát
de a pasodoblét táncoló szemaréna mámor
színei közt koktélt kortyol a fényívű kámfor
szenvedély kúszik vörösbe a feketén
a szívedben vagyok gondolat nyeremény
Figyelmes ég
Egymásra építek sok nagybetűs Hát
és megkapod azt a létrát,
melynek tetőfokán
hófehérke mellett ott van,
az a kérdőjellel duplán kedves,
fejben neked biztos nyolc lesz
érzés közép-hosszú láz,
amit kap a szív-csak-rád
varázsolt, hagyomány dús
teremtő szeretetbe szállt,
mosolynapos romantik fény
zsánerében a figyelmes ég.
odabent kihívás ...a vége előre : sorsfeladat
odabent
számít valami
ha sorsfeladat vagy
lakatlan sziget
üres nélküled
nem kell vár a szeress
hit billentyűin szikra
hó fényén csend
kék szem színén két szív
lélek liliom virág
egész önmagadnak vagy
kihívás
Plussz tizenegy fok
Semmi sem felüdítőbb annál, amikor az örökzöld jóérzések
szíved partjára ficánkoló mosolymolekulái,
átadják magukat a gyengédségbe bújt érintésed létezésének,
miközben tudod, hogy ma az a plusz tizenegy fok is elég
ahhoz, hogy a csoda bankszámládon extra kamatot emeljen egy igazi csók.
Menő Manó :)
bádumm...bádummm...
bádumm...bádummm...
Hello! Köszönöm, hogy nem nézek bután,
bár nagyon mennék már a szívem után...
nah mi lesz már?
Fehér vonal, hófödte jeges út...
fázom, didergek...mi ez? - vitamin és grépfrút?
Ateringettét!
Ide kérem a nyarat, de izibe!
Beton-metropolis, rántottát sütő aszfalt,
élvezni, hogy mindjárt hőguta ütést kapsz!
Nem igaz, már megint nem értettél meg!
ÁÁÁ...jurta sátor és mézeskalács faház...
de jó, gyújthatok tábortüzet!
Akkor viszont reklamálom a csillagos eget,
és még a telihold is jöhet!
Idilli, romantikus tópart,
de a fürdéshez valami visszatart!
Héé...jó lenne, ha bedobnál egy törülközőt!
Irgum-burgum, pörölök már megint, mert ez bizony kicsi,
és remélem leesett, hogy kell ide még valaki!
Hűha!...beindult a szerelem reaktorom,
és a némaság szembilincsén sóhajtozom.
Ajjajj!...érzem, hogy itt van az igazi csoda...
hiába az éj, ha vár a napfényes éden és a csókuszoda!
Menő Manót pedig eléri a nagybetűs végzet állapota...