Ametisz- Szinapszisok

Ha átvinne a holnap
egy nugátos csókba,
gondomat mint kórlap
söpörném fiókba.

Ízek katonáján
olvadnánk mint jéghegy,
szívünknek skáláján
felszökne a hangjegy.

Félelmem most szeret,
Rám vetett szemet.
Tükröző sodrása,
Lelkem zúgása.

Lánctalpas erő zúz,
Fulladásba húz.
Torkomon a gombóc,
Leégett kanóc.

Gyengeségem rabja
Lényem darabja,
Foszlányának sarka
Gáncsol jobbra- balra.

Zord vizén az élet
Úszik a sértett,
Szopránnal és alttal
Nyel el a kardhal.

Álmaim hajnalán,
szobám ablakán,
halvány fénysugár
lopva táncot jár.

Szemem megrebben,
testem felrezzen,
üdítő látomás
fénye rám talál.

Elalélt pillámon,
libabőr futkosó,
csábító érintés
huncutul átkarol.

Izzadtság cseppjeim,
kígyózó szárnyai,
eltűnő csókjaid
mulandó árnyai.

Vadító vonzalom
lüktető pázsitja,
átfonó óhajom
szomjazó gyilkosa.

Szívembe kihaló,
fojtó pillanat,
elgyengült álmom
emléke marad.