kitíltott utakon

Kitiltott utakon

A hideg börtöncella falai között
bilincsbe kerített lelkek sorvadnak halálra.
Csontvázainkban van-e remény,
ebben a pipafüst-szagú világban?

Sorompó nélküli, kitiltott utakon
baktatnak szomorúan szekereink.
Elhaladunk égre néző temetők mellett,
mutatja utunkat a csillagokkal kivilágított égitest.

A rút idők fájdalma csontjainkat marja,
késélen az ideiglenes életünk.
Lemenőben már a vöröslő, bíbor Nap,
sátrakat vert törzsünk pihenni tér.

Átölel a sötét éj vészjósló suttogásban,
mostoha éj leple alatt jönnek fekete légiók,
tépett sátraink között sikolyok, majd néma csend.
Vértócsákban fürdik fényesen az ezeréves hold.

• Emlékezés
• Remény