Csík Ferenc versei
Gondolatokferi57• 2020. október 29. 06:30
Pokol tornácán
Pokol tornácán
Égre törőn utolsót sóhajt a nyár,Kopár kies tájat a szél járja át.Lassan sétál a holdsugár az égen,S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.
Mit keres egy költő-e siralmas vidéken,Elmémben örömöt és bánatot idézek.Bűn, nyomor, kín ez a falu reménytelen.Hol kábítószer az úr, ott az élet esélytelen.
Szívemben érzem-e lelki világot,Nézem a hófelhők vonulását, s felkiáltok!Miért tép szét -e nyomor ennyi életet!Szívem dallamán keserűség pereg.
Égre törőn utolsót sóhajt a nyár,Kopár kies tájat a szél járja át.Lassan sétál a holdsugár az éjjen,S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.
Csík Ferenc Tarnazsadány. 2020,szeptember 30.
feri57• 2020. október 29. 06:23
Pokol tornácán
Égretörőn utólsót sohajt a nyár,
Kopár kies tájat a szél járja át.
Lassan sétál a holdsugár az égen,
S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.
Mit keres egy költő-e siralmas vidéken,
Elmémben örömöt és bánatot idézek.
Bűn, nyomor, kín ez a falu reménytelen.
Hol kábítószer az úr, ott az élet esélytelen.
Szívemben érzem-e lelki világot,
Nézem a hófelhők vonullását, s felkiáltok!
Miért tép szét -e nyomor ennyi életet!
Szívem dallamán keserűség pereg.
Égretörőn utúlsót sóhajt a nyár,
Kopár kies tájat a szél járja át.
Lassan sétál a holdsugár az éjjen,
S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.
Csík Ferenc Tarnazsadány. 2020,szeptember 30.