Csík Ferenc versei

Vers
feri57•  2020. október 29. 06:30

Pokol tornácán

Pokol tornácán


Égre törőn utolsót sóhajt a nyár,

Kopár kies tájat a szél járja át.

Lassan sétál a holdsugár az égen,

S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.



Mit keres egy költő-e siralmas vidéken,

Elmémben örömöt és bánatot idézek.

Bűn, nyomor, kín ez a falu reménytelen.

Hol kábítószer az úr, ott az élet esélytelen.



Szívemben érzem-e lelki világot,

Nézem a hófelhők vonulását, s felkiáltok!

Miért tép szét -e nyomor ennyi életet!

Szívem dallamán keserűség pereg.



Égre törőn utolsót sóhajt a nyár,

Kopár kies tájat a szél járja át.

Lassan sétál a holdsugár az éjjen,

S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.


Csík Ferenc Tarnazsadány. 2020,szeptember 30.

feri57•  2020. október 29. 06:23

Pokol tornácán

Égretörőn utólsót sohajt a nyár,

Kopár kies tájat a szél járja át.

Lassan sétál a holdsugár az égen,

S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.



Mit keres egy költő-e siralmas vidéken,

Elmémben örömöt és bánatot idézek.

Bűn, nyomor, kín ez a falu reménytelen.

Hol kábítószer az úr, ott az élet esélytelen.



Szívemben érzem-e lelki világot,

Nézem a hófelhők vonullását, s felkiáltok!

Miért tép szét -e nyomor ennyi életet!

Szívem dallamán keserűség pereg.



Égretörőn utúlsót sóhajt a nyár,

Kopár kies tájat a szél járja át.

Lassan sétál a holdsugár az éjjen,

S én a hideg szobámból a hópihéket nézem.


Csík Ferenc Tarnazsadány. 2020,szeptember 30.

feri57•  2020. május 18. 09:21

Hagyatékom

Csík Ferenc

Hagyatékom

Rőt bíbor arcomon
Fekete éjszakák szenvedései,
Gyötör múltam legendás emlékei.
Misztikus karavánok sora bontakozik ki
az ezüst hold fényében.
Cigányok átkai marcangolnak barnaságom vérében,
Hagyatékként maradt rám!
Fehér fény felé száll lelkem.

Sötét fellegek gyűlnek,
Elhagyták Gangesz folyót szekereink.
Őseim ott fetrengenek éhezve,
Beesett, fagyos szemekkel, tátongó sebekkel.
Csontsovány gyerekek lelke lebeg álmaimban,
A halál szelleme átsuhan útjaink nyomán!
Kirekesztve, üldözve!
Régen, most és mindörökre!

Cigány angyalok tánca hömpölyög
A gomolygó fehér felhők között.
Leszakadt ingem rongyát
Tépi, mardossa a szél!
Mert ízig-vérig megmaradtam
Hűséges magyarnak!
S a magyarok között cigánynak.
S a két identitás tudatommal
Legyengülve földre borulok,
S a szent hazámért
Utolsó csepp véremig hű maradok.

feri57•  2020. május 12. 11:12

Metamorfózis

Metamorfózis

Madárrá vált a nagymamám,
könnyű szárnyán messze szállt.
Átrepült rónát, erdőt, hegyet
az én nagymamám.

Csicsergő hangját hallom ma is,
ülj az ölembe, kis unokám.
Boltból hozta a cukrot, csokit
az én nagymamám.

Madárrá vált a nagymamám,
elrepült tőlünk egy délután.
Azóta sírok szüntelen,
nélküle üres az életem.

Emlékszem, akkor tavasz volt,
1976 márciusa, nem ma volt.
Emléke mostanában visszajár,
madárrá vált a nagymamám.

feri57•  2020. május 12. 11:01

Az öreg koldús

Tétován állsz és elrohansz,
Semmibe a végtelen felé.
Azt veszed észre, hogy öreg vagy,
S hajolsz egy kék csillag felé.

Egy szombat este álmosan koldultál,
Korgó gyomorral néztél az éjbe,
S lekandikált hosszú hajad fürtjei,
Ősszel a Szíriusz felé.

Botladozva jársz, kelsz,
Új utak felé,
Észreveszik s rugdalják!
Sebei nyilallnak belé.

S most, lám? Eltűnődik a jó öreg,
Ki költő volt és verset írt.
Most unszolják verítékein,
A törvény kezei.

Ifjan leélt szenvedések,
Gyönyörrel mondta, élni jó!
Nézte a folyót, messze visz - gondolta -
A kék öböl felé.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom