Gyerekszerelem

Egy apró gondolat a múltból...:)

Tízéves múltam, még általános iskolás, itt falun akkoriban a gyerekek,  tanítás után  vagy libát őriztek, netán tehenekért mentek a mezőre, vagy otthon segítettek.  Mindenkinek megvolt a saját feladata. A nyári szünetben tarlóra hajtottuk a disznókat, ott voltunk  egész estig…Nagyapám keltegetett reggelente; - menj  hajtsd  ki a többiekkel a disznókat. Szegény nem is tudta, hogy mennyire meghatározó lesz az életemben a korán kelés! Csapatokba verődve indult a falu fiatalsága  egy hatalmas konda disznóval a tarlóra, gyerekzsivajtól hangos reggeli órában. Régen még nem volt nagy gurigás szalmabála, csak kicsik, mi gyerekek hatalmas várakat építettünk, amíg a disznók legelésztek. Zoli, aki két évvel volt idősebb tőlem, odatelepedett mellém. Egyszerű és zárkózott voltam, nehezen nyíltam meg már akkor is mások előtt, de Zoli kedvessége gyorsan levett a lábamról; - azt mondta,  gyere építsünk egy saját várat. Boldog voltam, hogy én készíthetek Zolival egy szép „ otthont „. Nekifogtunk és lépésről lépésre haladt a várépítés. Volt szoba, konyha, aminek lennie kellett, de a többiek irigyek voltak, hogy milyen szép várat építettünk, nem beszélve arról, hogy még csúfolódtak is. „ két szerelmes pár mindig együtt jár” kiabálták gúnyosan.  Minden reggel együtt indultunk Zolival, ha nem látott, akkor megvárt, vagy fordítva. Ez így ment napról napra a nyári szünetben, kiértünk és felépítettük a várat, a többiek délutánra lerombolták. Egyik alkalommal nem vették észre, hogy a „szerelmespár” bent szépíti a házát, ránk borították a szalmabálákat, Zoli, hogy megvédjen rám vetette magát, hogy a hátára essenek a bálák ne rám. Adott egy puszit az elsőt életemben, én alatta, a bálák fölötte… Igazi gyerekszerelem volt, nagyon kedveltük egymást, amíg egy nap hazafelé jövet az üres horgolt szatyrából, melyben egy kis ennivalót hozott le, a benne lévő kése nem szúródott a lábamba ( mert úgy lóbálta mellettem ). Igaz, én észre sem vettem, csak akkor, mikor a papucsom tele lett vérrel, egyből  elmúlt a nagy szerelem, mert úgy bőgtem, hogy fél falu összeszaladt, hogy mi történt. Felnőttebb fejjel már tudom, ez véletlen volt, de akkor én nagyon megharagudtam rá.  Sokáig nem szóltam hozzá, bár gyerekkorunk óta barátok  vagyunk .  Egyikünknek sem jut eszébe  az a szerelem, ha netán mégis, már csak mosolygunk az emlékeinken , viszont a kés helye ma is a lábamon van…