Az Őszben.

Ülök a szobámban, és csendesen hallgatom,
ahogy az eső, kopog az ablakon,
amikor, elszállnak a sötét fellegek,
melyek most, takaróként borítják az eget.
langyos melegével, előbújik,
a távolinak tűnő napsugár,
fecskék vissza ülnek a villanydrótra, sorba,
csicseregve tanakodva, mikor is
induljanak ,a hosszú útra,
mert a gólyák, már elrepültek távoli otthonukba,
a fákról, már hullik a sárgás-barna levél,
a sok virág is, szírmait hullatja rég,
hírtelen feltámad a szél,
Hallgasd csak!
Ő is már az őszről mesél.

2010 09 15               Irmus57