hűséggel

Alliterációs példákat kerestem a neten és meglepődtem mert egy oldalon (MAGYAR VAGYOK  a neve) egy alliterációs játékkal találkoztam amit Szász Bea adott fel és példaként egy régi, Vázsonyi Judittal közösen írt versem szerepelt.

kedvhozóként itt egy vers:
VÁZSONYI JUDIT - PÁLINKÁS IMRE: ALLITERÁCIÓS VARIÁCIÓK

Álmaidnak ásatagán
áligazságaid árán
áldásokért ácsingózol
átkozódva ármánykodol

bús bolondként botladozol
bátorkodón bámészkodol,
citálnak cudar cenzorok
cinkes cimborák, cinkosok.

Dermesztő demagógia
dühít dacos dohogásra.
Enyhülj elme, emlékeid
eljutnak enyészetükig!

Értelemmel éld életed
Élj! érezzem érintésed!
Füstös, fád felhők felisszák
fohászod, fintoruk fonák,

gének gördülnek gúnyosan
galádul, gonoszkodóan
gyönyörrel gyilkol gyülevész
gyalázat, gyengít gyötrődés

haragvó hangok harsannak
halált hozva harangoznak
Isten-ínség izzik ilyen
ijedt idegen időkben.

Jaj, jászlában jövendöli,
jöttét jégvirág jelöli,
kínjából kelt kegyelemmé,
kapujává, ki keresné.

Lelkedben lángok lobbannak:
lustuló, léha latroknak
mentése miért misszió?!
maszkjuk mímelt mámor, múló

napjaikban nőnek némán
névtelen, nesztelen, néhány
nyárs-nyertes nyomorult nyögve
nyeli nyilvánvalóságát

oltárokon ott olvadnak
ostyáik oktalanoknak
ősöktől örökölt ösztön
őrli önmagát örökkön

pénzéhes posvány perc-piac
poklában pirosló pipacs
sűrű sárba süllyed, süpped
sebzett, sérült semmiléted

szégyentelen szemekkel szép
szentenciákat széjjeltép
tolvaj tenmagad, térd-hajtva
tűrsz, tilalmakat tagadva

újra s újra undorodva,
úgyis utolsó utadra
várhatsz végtelen vigyázva,
vigyort vonva vén valódra