hűséggel

petruchio•  2017. október 26. 17:52

A szél dala

Hűvös esti szél játszik a hangokkal,
sodornak, ringatnak, simogatnak,
lágyan ölelnek, testedre fonódnak,
az éj varázsol ébredő vágyakkal.

Zsongó harmónia, Orfeusz dala,
benne sír téged féltőn a fájdalom,
bántóan fájó szidalmad vállalom,
nem nézek rád, nem fordulok hátra.

Mosolyod felfénylő könnyeim mögött
őrzöm, sötétség telepszik lelkembe,
fényre vezetlek, vissza az életbe.

Segíts felejteni, utat nyitottam
néked, ki sírva tudtál rám nevetni,
őrült módon egy őrültet szeretni.

petruchio•  2017. október 10. 06:29

ROMFÜRDŐBEN


Árnyak suhannak a nádak között megbúvó
vizek fölött, karcsú testek, korabeli
bikinik takarta szépségek, fiatalok,
ők az élet - voltak, ugye jó emlékezni?

Megdőlt pad ad helyet, gyere ülj mellém,
kezed fogom, szemedbe nézek, emlékezel,
kislány voltál, bátor, fejest ugrottál,
úsztál, szólok, s mosollyal visszaérkezel.

Mesélsz, gyermekkorodról, a szépségről,
mesélsz első szerelmedről, rég volt már,
több évtized elrohant, néhány fájó emlék,
volt, hogy minden összeomlott, kártyavár.

Kaptunk még egy esélyt, nyerő lapok nálunk,
és lépünk tovább, nem várunk csodára,
fogd kezem, vezetlek, vezess, s elérünk
az "együtt boldogság" legszebb fokára.

petruchio•  2017. szeptember 26. 09:19

Ősz-éj


osztószámokkal darabolt éjszaka, három órás
szeletek mikor nyugtató hallani szuszogásod
(töltőn a telefon)

hőségbe fulladt éjszakák már szemétbe dobva,
nyugalmat hozott az ősz, nevető jó éjt kivánva
(van térerő)

furcsa így ölelni, de mennyeknek országa,
és lelked megnyugszik, mosolyod ébreszt
(kislányosan)

petruchio•  2017. szeptember 15. 04:56

Elfáradtál



Megyek ha hívsz, addig türelem a társ,
most megrészegülten hiszem, hogy még vársz,
torkomon fuldoklanak a szép szavak,
köröttem az árnyak is elhallgattak.

Nem kérdezek, a válaszok közösek,
a szavak között igazat keresek,
mint kisgyerek tenger-morzsolt kavicsot,
csak nézlek és várakozón hallgatok.

Csókoddal oltottad szomjam, éhem múlt,
testeddel védtél mikor rám a hó hullt,
árnyékként borultál fölém a nyárban,
életet adtál mikor halálom vártam.

Könnyed fénylik arcodon ha majd temetsz,
még ott kimondod, hogy "annyira" szeretsz,
még szemembe néznél, de kék homály már,
lassan lépsz tovább, tovább, elfáradtál.

petruchio•  2017. szeptember 7. 07:40

Ballada az éjről






Nüx, hollófekete hajad borítsd rám,
Erebosz világa tiéd, feküdj
most mellém, legyél egyetlen éjszakám,
ölelj, ölj meg, de előtte esküdj,
Tartarosz mezőit nékem felszántod,
halott lelkek sírnak talpam alatt,
Arész küldött pokolra, add hát táncod
néki, nézd, a világ most szétszakadt.

Engedj egy víg estét Dionűszosszal,
számtalan pohár törjön üresen,
adj egy éjszakát a legszebb asszonnyal,
véled Nüx, ölelj s majd ölj, kedvesem,
a Küklopszok vigyáznak rád, Zeusz morc,
Artemisz fintorog, bámul irígyen,
Kerberosz szájában az ízetlen porc,
húsom kell, de előbb neked szépségem.

Perszephoné figyel, Hádész féltékeny,
Erosz nincs velem, most senki vagyok,
Aphrodité itt előttem féltérden,
a múzsák hangja verseket csacsog,
hívd Morpheuszt, segítsen most megtérnem,
álmomban ölelj, ölj, az éj ragyog,
Pandóra szelencéjét add, add, kérem,
felnyitom, ölelj meg, halott vagyok.