kicsikincsem blogja

Akkor találkoztunk először,mégis

Úgy éreztem,mindig is ismertelek.

Megmagyarázhatatlan érzés volt,

amiért magamhoz közel engedtelek.

Barátom lettél, sokat beszélgettünk,

ismerted már  szinte minden titkomat.

Személyesen nem ismertük egymást,

de kialakult egy lelki kapcsolat.

Félszeg mosollyal, kisfiús zavarral,

de csillogó szemekkel néztél rám.

Kedvesen barátin  megöleltél,

kezembe egy szál rózsát adtál.

Nem egyszerű virág volt .Egyedi.

Saját kézzel, kovácsolt vasrózsa.

Amit nekem készítettél,te magad,

erre a különleges alkalomra.

- Míg el nem hervad ez a rózsa,

csak addig szeretlek téged.

Vigyázok rád mint még senki,

amíg lehet, amíg élek.-

Óriási kiváltsága az életnek,

ha az ember kap egy lelki társat,

ha a jóban - rosszban, nem csak ábránd

és van kire ,valóban számíthatsz.

Alkony

"Nem ette meg a 

 

kutya a telet",

 

mondogatják

 

most az öregek.

 

Hajlott hátú nénike

 

botja kopog,

 

Nehezen halad,

 

óvatosan topog.

 

Küzdelmes neki

 

szembe a széllel,

 

ami nem bír most

 

viharos erejével,

 

Cibálja ősz tincsét,

 

a meleg kendőből,

 

arcába söpri a havat,

 

tiszta erőből.

 

Megkönnyebbül,amíg

 

a boltba lép,

 

Jönnek az unokák,

 

kell egy kis édesség...

 

"- Vigyázzon az úton! - "

 

köszönök el tőle,

 

ott felejtett botját

 

odaadom kezébe.

 

Rám mosolygott s eképp

 

köszönte meg:

 

"- Imádkozom magáért,

 

az isten áldja meg!!-"

 

 

Alkony

 

Beköszöntött reggel a tél, a táj,

 hófehér ruhába öltözött .

 A hópihék  vidáman táncoltak 

  a mogorva szél karmai között.

 Süvítve dobálta, kergette őket,

 próbálta elűzni,de nem tudta,

 dacolva , kacagva,szembeszállva ,

 keringtek  csak fent a magasba.

 A büszke szél aztán megszelidült,

 már csak játszott a pihékkel,

 majd lágyan földre tette őket,

  ártatlan ,nemes érzékiséggel.

 A hótakaróba olvadó hópihék

 hálásan  rá mosolyogtak,

 s a felkelő nap, csillanó fényében ,

 büszkén , még egyszer, felragyogtak.

 

 

/Alkony/

Egy kicsi gyerek

perdült elém,

ahogy jöttem le

az üzlet lépcsőjén.

Néni!Adsz egy

 kiflit ?Kérhetek?

A szemtelen kérés

igen meglepett.

Látom neked

túl sok van,

alig fér el a 

szatyrodban..

Koszos kis kezét 

felém nyújtotta..

közben,ócska, lyukas

 cipőjét bámulta.

Kivettem egyet,

kezébe nyomtam.

-Köszönöm-s el is

 rohant nyomban.

Pár méterre kísérte

őt léptem,

mikor egy szegletnél

utolértem.

A zugban ült egy

 kisebb társa,

Ott volt a kezében a 

már törött kifli párja...

Alkony

Tanuló voltam még

a szakközép iskolában.

Mikulásra készültünk,

gyerekes lázban.

Kis csapatunk egy

otthonba készült.

Elhagyott gyermekek 

ünnepét segítsük.

Készültek csomagok,

sürögtünk-forogtunk,

mókás igyekezettel,

szerepet tanultunk.

Aztán jött a napja

a vidám mikulásnak,

közel volt az otthon 

a gyerekek vártak.

Csillogtak a szemek

a piros jelmez láttán,

vidultak az arcok,

 a műsorunk után.

Volt néhány gyerek,

nem görbült a szája,

nem értettem miért

nincs okuk vidámságra.

Térdemre ültettem én:

a nagy  mikulás,

-Mondd el  kicsi lurkó,

mi az mire vágysz?-

Legörbült a szája a 

kicsi gyereknek,

szeme könnybe lábadt,

hangja megremegett.

-Mikulás bácsi 

csak annyit kérek,

küld ide az anyukámat,

..ígérem jó leszek..

Belemarkolt szívembe,

 egy jeges érzés,

Anya nélkül élni..,

milyen,nem tudom én..

Milyen lenne ,ha 

nem lenne családom,

édesanyám,aki 

szeretettel várjon,

megöleljen,ha

szükségem van rája...

Minden gyereknek KELL,

hogy legyen anyukája..

Csak azt tudom,milyen

ha szülők szeretnek.

Hogyan szárítsam fel,

 szeméből a könnyet?..

Sok itt a gyerek..

Hol van az anyjuk?..

Hol a szerető ölelés..

mi elűzi bánatuk?

Mit is mondhatnék én

egy ilyen gyereknek,

kit elhagytak a szüleik

és soha sem keresnek.

Kerestem a szavakat,

de nem jöttek.

Sokk volt ez, az én

fiatal lelkemnek.

Hiszen még én is

gyerek voltam,

Ekkora bánatot én 

nem orvosolhattam.

Megsimogattam azt a 

kócos ,szőke haját,

Nem ígérhetek én 

szerető édesanyát,

nem csaphatom be ,

azt megtették már...

Talán egyszer..ha magához

veszi egy szerető család..

.-Nincs itt baj drága

a te jóságoddal,

maradj mindig ilyen,

s nem lesz semmi baj.

Nem azért nincs itt

 a te anyukád....

Nem vagy te rossz,

csak nem tud vigyázni rád..

Az angyalok szeretik

 a jó gyerekeket,

Vigyázzák hidd el 

minden lépésedet.-..

Vigyáznom kellett,

el ne sírjam magam..

Milyen mikulás az,

 kinek könnye van?

Örömöt akartam hozni,

sok-sok vidámságot

s hazavittem szívemben a

 fájdalmas valóságot