Nénike

"Nem ette meg a 

 

kutya a telet",

 

mondogatják

 

most az öregek.

 

Hajlott hátú nénike

 

botja kopog,

 

Nehezen halad,

 

óvatosan topog.

 

Küzdelmes neki

 

szembe a széllel,

 

ami nem bír most

 

viharos erejével,

 

Cibálja ősz tincsét,

 

a meleg kendőből,

 

arcába söpri a havat,

 

tiszta erőből.

 

Megkönnyebbül,amíg

 

a boltba lép,

 

Jönnek az unokák,

 

kell egy kis édesség...

 

"- Vigyázzon az úton! - "

 

köszönök el tőle,

 

ott felejtett botját

 

odaadom kezébe.

 

Rám mosolygott s eképp

 

köszönte meg:

 

"- Imádkozom magáért,

 

az isten áldja meg!!-"

 

 

Alkony