estvanbalog blogja

  
 
 
 
      Ki is a költő... 
 
 
Szélt ereszt tért ereszt
rágódó bajaival 
mely méteres 
 
eldalolta régi korba
Tinódi is elcincogta
ma is szól a régi nóta 
 
költő itt mindenki ki ír 
s szavait lángba hajtja
érző életelixír 
 
költő volnék- ó nem hinném
csak viselem az ő ingén
a vajúdó szavakat 
 
sok száz vers tán több ezer
mi agyakba szöget bever
tárgytalanban hever 
 
ki kevéssel sokat lök
szelídséggel megbök
értelem az érce
 
hogy ki is a költő végre
amit magunkból adunk
mi mind egy kicsit vagyunk...                                          https://www.youtube.com/watch?v=4QN7kmOhBMw


 

                   Marhalevél              Romhányi József

Egy tehén szerelmes lett a szép bikába,
minden vad bikának legvadabbikába.
Vonzalmát megírta egy marhalevélben
nagyjából eképpen:

        Hatalmas Barom!

Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön,
mégis tollat ragadott csülköm,
hogy amit a marhanyelv elbôgni nem restell,
így adjam tudtára, Mester!

Ön, ismervén jól a tehénszív rejtelmét,
tudja, hogy nem minden a napi tejtermék.
Amíg szorgalmasan duzzasztom tőgyemet,
gondolatom egyre Ön körül őgyeleg.
Muú! Minden bikák közt legelőkelőbb!
Midôn megláttam a legelő előtt,
elpirultam, elsápadtam,
vágy reszketett felsálamban,

s úgy éreztem, hogy kéj oson
keresztül a rostélyoson.
Muú, hogy forrt a vér szívembe,
hogy tódult a bélszínembe!
Az a perc, mit velem Ön tölthet maholnap,
megrázza majd egész pörköltnekvalómat.
Ám míg Önrôl ábrándozom kérődzve,
vad féltés öl a szívemig férkőzve,
és átjárja ó mind a kín,
velőscsontom, mócsingjaim.
Már bánom e merész vágyat,
hisz Ön büszke tenyészállat,
csupa gőg,
mely után az egész tehéncsorda bôg.
De ne féljen Bikaságod!
Ha nem szeret, félreállok.
Nem fog látni levert búsnak,
mert beállok leveshúsnak.

Ám ha mégis kegyes szívvel veszi ezt a levelet,
s megszánja az Önért égő tehenet,
válaszoljon hamar rája.
Üdvözli Önt a marhája.

Im a levél. Ráírva a kelte.
Az úton a posta előtt le is pecsételte.
De a postáskisasszony nem vette fel...
     

        Végtelen rónán... nehéz az út... 
 
 
 Lassú lépteim elhagyják a kilenclyukút
 megpihenek  s szalonnázva átgondolom
      vajon milyen lehetett a múlt.
Képek e vidékről villannak agyamon át
lovak és birkák szaladgáltak dús füvön
     hol juhász őrizgette a nyáját.
Héja fészkelt a gémeskúton elesége a bőség
napégette föld -sziklákon égetett a hőség
      naplementébe hajlott a délibáb.
Egyre nehezebb a jelenben alig a nyúl
a kopottas vidék bántóan szemet szúr
      vándornak nem való a  felkavart por.
 A színek is mattabbak nehezül a légzés
 a dobot sem verik már nem jön a végzés
      az itató száraz fája  omladozva  hullik.
   Holt  tanyák,  nehéz az útja a ma vándorának 
  hol van már amikor gyönyörködtem a múltnak  
  mikor  bő nevetéssel dőltem egy villanyoszlopnak
       Sivár tájon biz' nehéz úton cipelem
      régi vidámságom könnyedségét.
Szegény  rónaság meddig nő még fű rajtad ?
Mikor lesznek még,  elég birkák lovak és tehenek?
Időjárást élvező vidám  fürge gyerekek, mikor?
Halott lett e táj, a varjú is ritkán károg, idő megette 
   tárgyakat látni mostanság ott, mert az idő számol...


 
                                  https://www.youtube.com/watch?v=AK8_FE4SCBs

BARANYI MÁRIA
Érzelmek nélkül?

Ne akarj élni érzelmeid nélkül,
Olyan mintha sírnál könnyeid nélkül.

Néha a könnyek ugyan könnyítik az életet,
De olykor jobban sír az, ki kifelé nevet.

Engedd, hogy az érzések szabadon szálljanak,
Hagyd, hogy a vágyaid valóra váljanak.

Ne építsél várat, ne vonulj toronyba,
Ne fagyaszd a szíved jéghideg burokba.

Engedd, hogy szeressenek nincs annál jobb dolog,
Mikor a szíved valakiért hevesebben dobog.

Ne feledd a múltat, csak tanuljál belőle,
Emeld fel fejedet s tekintsél előre.

Keresd a szerelemet, ne harcolj ellene,
Ez a miből mindenkinek nagyon sok kellene.

Ha csalódsz se csüggedj hallgass a szívedre,
S tedd a bánatot mindörökre hidegre.

A szemeddel látsz, a szíveddel érzel,
Ha valakit megszeretsz fogd meg két kézzel.

Ne hagyd, hogy elmenjen, mert meg fogod bánni,
Mert olyat, mint ő már keveset találni."