eklektika blogja
VersÉjjel a városban
A házak részegen állnak.
Az ablakok dadognak
a holdfényben. Valamit,
valamit várok. Pattanás
a gyom az útszélen.
Az emberek dülöngélnek.
Mint ősi fák, cölöpként
állnak a remények.
S mint jegenyefák,
hajladoznak a kolduló
szegények.
Lassan kibukik a ködből
a Hold. Álmos, mint
a házhoz sündörgő eb.
Vénemberek isznak
a meleg szobákban.
Hangjuk öblös, meleg,
s oly mély, akár a heg.
Nem látni semmit, az
emberek ködös álmok
rabjai. Kint cirógat
az est, bent a hortyogó
vének hangjai.
Az éj süket és oly öreg,
mint a Jupiter körül kullogó
Európa. Az éj felsikít és
a fagyos végtelenbe hull
ez az utolsó, ez a végső
nóta.
Valami nagyot
Valami nagyot kéne szólni.
Erőset, mint a tenger,
erősebbet, mint bármikor,
az ember.
Nézni tétlenül, ha fájnak
a térdek, az izmok a lábak.
Nézni, ahogy elül
az irgalom és a bocsánat.
Valami cifrát kéne szólni.
Odavágni másnak hogy
fájjon.
Valamire ráfogni, hogy
semmit sem ér, mint
egy szikla az éjszakákon.
Várni, inni és ölelni halkan.
Lesni, hogy ki mikor indul el,
fáradtan, csüggedten ott,
hol az ördög ünnepel.
Látni merészet, tán újat.
Látni a buktatókat,
és elragozni ezerszer bár,
hogy tedd a dolgod, de tudd,
van határ.
Az ember üres szemekbe néz,
és halkan szólal, majd vár,
előtte tűz, mögötte az
idegen határ.
Valahol
Valahol sziklák állnak
vörösen mint a bánat.
Valahol moha lepte
kövek izzanak mint
a naplemente.
Valahol kedvesek
és megértők az emberek.
Gondolom én és hajnalt
ringatva egyszer csak
felébredek.
Valahol bánat söpör
ezernyi lelket és
ezernyi vétket töröl
ezernyi rettenet.
Ne kérd hogy megértsem.
Kevés vagyok én ehhez.
Tű fokán áll a gyúló Nap
és ragyogva szól
az emberekhez.
Hóka dal
Ha élsz, légy hóka és hasztalan.
A szívedben petárda tüze van.
Robotolsz néha lobogva,
és ha élsz, hasztalan már
minden óra.
Barát legyél, árva szerető.
Vaskézben a tűz,
vaskézben az erő.
Megátalkodott világban élsz.
Légy te a bátor, a halálos élc.
Légy az, kit tönkretehetnek.
Légy az új, az álnok, a beteg.
Légy az, kire vágynak a nők.
Halálos legyél egy
halálos délelőtt.
Meglátod, minden visszajön.
A szép órák, az erő, az öröm.
Hasad az ég alja, te csak járd
a vissza nem térő öröm- dal
mámorát.
Párbeszéd
Látod, én keveset látok.
A világ sírján halott virágok.
Látod, én keveset látok.
A kevés sokszor néha több.
Búzaszálak csapongnak a Nap előtt.
A kevés sokszor néha több.
Keveset éltem, kiáltom.
Néha létem összedőlt kártyavár-rom.
Keveset éltem, kiáltom.
Halálom lassú lesz és hasztalan.
Szívem titka előtted zárolva van.
Halálom lassú lesz és hasztalan.
Még megvagyok, mondhatod.
Ha ittunk, neked jobbra, nekem
a balra jobb.
Még megvagyok, mondhatod.
Ha gyáva is vagy, vállalod.
A világ szívében csillog a drog.
Ha gyáva vagy, vállalod.
Ne emészd magad, fölösleges.
Az ember sokszor süketen kicsinyes.
Ne emészd magad, fölösleges.
Vártalak, te késve sem jöttél.
Életet kaszáltál, halált vetettél.
Vártalak, de késve sem jöttél.
Megvagyok én is, te hű barát.
Dadogva tanultam az iskolát,
és messzire sem vittem, az angyalát!