tizenkét év
oly hirtelen elszaladt,
úgy mint egy megfagyott
némán sikoltó pillanat
tizenkét év
és mennyi fájdalom,
hány feléd szálló
keserves álmom
- nem is tudom -
tizenkét év
- tán még most sem hiszem,
hisz itt kéne lenned,
fognod kezem
- együtt nézni szilveszterkor
fényes csillagunk,
együtt örülni boldogan,
hogy nagyszülők vagyunk,
együtt haladni az idő
bársonyszőnyegén
gyűjtve az emlékeket,
hogy "együtt Te meg én..."
...de nem lehet
- csak képzelet -
a tizenkét év ellopta
a perceket
s csak a gondolat
mi itt marad
(őrzöm,
míg világ a világ)
***
(...ma tizenkét éve vagyok egyedül :( ...)
Vers