amer blogja

Szerencsés fickó vagy, ha csókkal vár,

inge lehull, és ő magára von,

s mire úgy vágytál, azt elébed tár.

Fölé, mint boldog magvető borulsz,

s ő téged erős karikába zár,

szerelmi mámor kéjesen dorombol,

forró szobád, úgy fűti már a vágy.

Ringatod hol lágyan, hol keményen,

vulkánból  ömlik friss ambrózia,

és gyöngyök gyűlnek keblei közé.

Egy pillanatra a világ megáll,

és a gyönyörnek kettős sóhaja

összefonódva már az égbe száll.

• Szerény kortársad életművedért
• híg leveséből néked ad babért!
• Verseidtől Villon úr csak sápad,
• koldulhatna ötletért is nálad,
• a lelked szép, ne nézd a tükrödet,
• ráncaid növelik szexepiledet,
• és ha pénzt már nem is hoz mecénás,
• versedért még járhat az ajánlás,
• mert zseni vagy és te leszel az ász,
• kenyérsütéshez szükséges kovász.
•  
• Cudar, hogy életünk már semmi más,
• csupán firkálás és evés, ivás,
• ha haverokkal néha sört piálsz,
• már attól is csak jó sokat pisálsz,
• és nem hat rád már drága hölgyek bája,
• emléktől csak fáj a szíved tája,
• s mert unjuk már az ócska életet,
• hát ehhez gyártunk új elméletet,
• amit rossz kedvünk versben hírül ad:
• „hisz az ember elvesz és továbbad,”
• mily bölcsen mondtad, kérlek úgy fogadd.