emberpista blogja

A gondolat szárnyán könnyű elrepülni

Sajnos már csak a blogomba írogatok mert ezek a versek nemigen kerülnének ki a főoldalra.
Ez a téma meg amúgy sem biztos hogy oda való lenne,mert itt mindenki a szépet keresi. nem a valóságot.
Én már kinőttem a mesékből a valóság pedig minden, csak nem szép.
Remélem ha kissé jobbra fordul a sorunk,akkor belőlem is jönnek majd szebb versek is .
Annk azért örülök hogy nem mindenkinek megy ilyen rosszul csak az a baj, hogy azok akarják megmondani
hogy, hogyan kell ebből kitörni, akik sohasem érezték még azt milyen a szegénység!
Azt hiszem 39 év munkaviszony után nyugodtan mondhatom ezt, ma már nincs becsülete, sem a munkának sem a munkásnak{sajnos}.

Nem tudom mi van velem,
nem találom a helyem,
egyre jobban zavar minden,
látom, kiút ebből nincsen.

Egyre terjed a szegénység,
a hitet vesztett reménytelenség,
tudod tenni kéne valamit,
de, senki sem tudja, mit.

Várod holnap jobb lesz,
talán történik már valami,
elfojtott segélykiáltásodat,
már alig-alig hallani.

Mi lesz így velünk,
sem remény, sem hit,
sorstalanok már voltunk,
hazátlanok leszünk ugyanitt.

Vegye már észre valaki,
nem jó felé megyünk,
az "átkosban" ettől,
sokkal jobb volt nekünk.

Mit ér a demokrácia,
ha nincs mit enni,
nem vágyom Én, máshová,
itt szeretek, akarok élni!

Túl sok itt az eszme,
eddig egyik sem jött be,
mást kéne már tenni,
lehetne tán jobban élni.
Lehessen egymás szemébe nézni,
ne kellje már soha félni,
együtt mindenki az úton menni,
a Hazáért, mindent feladni!
Élhet itt együtt, minden náció
a kirekesztés csupán, vad vízió,
vagy mindenki hibás vagy senki,
Urak a lényeg csak ennyi:
Nem a szín számít,
csak az ember,
eszmédet a Hazáért,
áldozd bátran fel,
ha hazafi vagy,
eszméd ez legyen!
Tenni, tenni érte,
jutalmat nem remélve,
s eljő a régen várt
jólét,boldogság,béke,
és bátran nézhetünk,
egymás szemébe!

A sajnálat már kevés,
több kell ide,mondom,
lelkemben a harag,
vad tengere tombol.

Gúzsba köti kezem
a tehetetlenség,vajon
mit bír el még itten
az elárvult, szegény nép.

Ki hallja meg most
az Ő jajszavát,
Lesz ki enyhítse
sanyarú,szomorú sorsát?

Lesz még ki óvón,
nyújtja fölé kezét,
óvja minden bajtól,
látva a sok szenvedést?

Enni ad az éhezőnek,
vizet aki szomjas,
tüzelőt ha fázik,reményt
jobb lesz holnap?

Csak istenben bízhatsz,
szegény,árva Hazám,
elárvultál mint ottfeledett,
gyümölcs télen a fán.

De eljön majd az Úr,
lesz még siránkozás,
megjutalmazza a sok,
álnok,becstelen kufárt.

Tűrj még egy kicsit,
szegény,drága Hazánk,
nemsokára új,boldogabb
hajnal virrad ránk!

Hallom is már szóllni,
a harci kürt szavát,
tollam eldobom,rozsdás
kardom értem kiállt!