zsomcike blogja

Hajnali kupakolás

Márványarcú ábrándos kora reggel
Szűk szoknyában húzza rám az új napot.
Kávéillatú alvó őrangyalom.
Harcra kelek a vizes üvegemmel.

Nem tudom letekerni a kupakot.
Józanít a harc, álmomból kiszakít.
Hajnali kupakcsata fel nem vidít.
Nem adom fel, tekerek egy jó nagyot!

Győztesen törtem le az üveg nyakát.
Vérem ontva kis piros foltot hagyok,
A dög kupak most megadta már magát.

Ujjam szopva káromkodtam jó nagyot
Feledve szomjam, vérem, dühödt mérgem,
Dobtam messze a vigyorgó kupakot.