Idétlen időkig

    Felemelt fővel, vággyal és tettel. Büszkén tengette a fiatal lány a napjait, egészen addig amig meg nem pillantotta élete nagy és elveszett szerelmét.

    Éljen! - kiáltotta magába. Mert teljesen biztos volt a dolgába.

    Eljött hát aztán a nagy nap. Sikerül e behálóznia örökre kiszemelt áldozatát.Tán sikerül.Lássuk csak pontosan, hogyan is gondolja mindezt.Aha! Hát persze. Micsoda telitalálat! Természetesen teljesen meglepetésszerűen. Ebből aztán nincsen menekvés semerre sem. Ágyő, néked kedvesem! Most már örök időkig csak egyedül velem leszel.

   Szóval hát a végén a lány csak be tudta hálózni a fiút, úgy hogy soha többé tőle el nem fut. Akár akar; akar tud. 

   Együtt lesznek most már az idők végezetének az örökkéválásáig. Más szóval az idétlen időkig.